Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
7. Megtorlás és konszolidáció
Az ítélet nélkül megbélyegzettek A perben elítéltek számát sokszorosan meghaladja azoknak a száma, akiket ugyan nem ítéltek börtönbüntetésre, de életüket már nem folytathatták úgy, mint a forradalom előtt. Fizikai erőszak, internálás, rendőri felügyelet, elbocsátás, továbbtanulás ellehetetlenítése és még megannyi formája volt annak, ahogy a hatalom megpróbálta tönkretenni a forradalom helyi résztvevőinek vagy családtagjainak az életét. A csornai 1956 történetének leghiányosabb része ez, éppen ezért csak a visszaemlékezések, illetve a levéltári kutatások során tudomásunkra jutott néhány életút bemutatására vállalkozhatunk. A Kádár-féle új hatalom 1956 decemberében közbiztonsági őrizet néven feltámasztotta a Nagy Imre által 1953-ban megszüntetett internálás intézményét, mely során zárt táborokban szigorúan elkülönítették a politikai okokból odakerült személyeket. A forradalomban játszott szerepe miatt internálták Biczó Imrét, Bolla Istvánt, Imre Jánost, Kilences Mihályt, Kóbor Istvánt, Péntek Lászlót, Pongrácz Károlyt és Schlaffer Ferencet. Rendőri felügyelet alá helyezték Ginczli Jenőt, Koszonits Ferencet és Rédecsi Józsefet. Internálták Péntek Lászlót.634 A megyei rendőrfőkapitányság III/III. alosztálya az események után egy évtizeddel később, 1966. október 26-án készült jelentésében 27 olyan tanárt sorolt fel, akik a csornai járás területén ellenforradalmi tevékenységben vettek részt.635 Közülük négy olyan pedagógus volt, akinek volt csornai kötődése, és még ekkor is figyelték őket az államvédelmi szervek. Bolla István Győrben tanított, Kiss Valériát a lányiskolából helyezték el a forradalom után. A röpcédulázással gyanúsított Kóbor István a fiúiskolában tanított. Az 1963-tól a gimnáziumban tanító Kurcsics László tanár azért került a megfigyeltek közé, mert 1956- ban a fővárosi Ráday úti diákotthon Forradalmi Bizottságának volt a tagja, majd 1956. december elseje és 1957. január 6-a között Ausztriában volt. A megtorlás azokat is érintette, akik nem tartoztak közvetlenül a helyi események irányítói közé. A szovjet emlékművet lerántó traktort vezető Márkus Lászlót már másnap elbocsátották, a szovjetek bevonulása után pedig az elsők között bántalmazták a Kossuth utcai rendőrségen. Katonatisztnek tanuló bátyját fél évig nem engedték be az iskolába, míg nem igazolták, hogy neki semmi köze nem volt öccse cselekedetéhez. Márkus Lászlót megbízhatatlanság miatt nem vitték el katonának. 1967-ben a csornai teherfuvarozási vállalathoz jött volna át, de az előzetes megbeszélés ellenére sem engedték be a cég területére.636 Bolla Istvánt 1957. március 2-án tartóztatták le. 1958. január 5-ig internálták, majd július 10-ig rendőri felügyelet alatt volt. Internálása után a csornai téglagyárban helyezkedett el villanyszerelőként, majd 1962-től a győri téglagyárban lett balesetvédelmi felelős az egykori mestertanár. 1966 márciusában is készített róla jelentést a megyei rendőrfőkapitányság III/ III-1. alosztálya, mert akkor költözött Csornáról Győrbe.637 634 ÁBTL 3.1.5.0-18810/1. p. 152-165. 635 ÁBTL 3.1.5.0 - 18810/3: Győr-Sopron megye területén élő ellenséges tevékenységgel gyanúsítható politikai elítéltek, p. 88-91. 636 Márkus László (1940) visszaemlékezése, 2006. október 31. 637 ÁBTL 3.1.5.0-18810/9. 121
