Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
7. Megtorlás és konszolidáció
7. MEGTORLÁS ÉS KONSZOLIDÁCIÓ A megfélemlítés időszaka Mivel a hadseregre és a rendőrségre nem lehetett teljes mértékben számítani a „rendteremtésben”, ezért vált szükségessé egy olyan megbízható fegyveres alakulat létrehozása, amely csak a párttól és a kormánytól fogadott el utasításokat. A szovjet csapatok december közepéig vettek részt a „rendcsinálásban”. Ekkorra már Münnich Ferenc megszervezte a Magyar Forradalmi Honvéd Karhatalmat, melynek tagjait a köznyelv csak pufajkásoknak vagy Kádár-huszároknak nevezett. 1956. december elején még azt ígérték, hogy a karhatalmistákat a munkástanácsok és a községi tanácsok javaslatai alapján veszik fel,581 de Székely Sándor letartóztatása után már nem volt szükség a látszatra. A félelem légköre ülte meg Csornát is. A győztesek esténként a kultúrotthon melletti tiszti klubban vagy a Thököly és a Béke utca sarkán lévő Takács kocsmában mulattak, míg a kijárási tilalom miatt csendes utcákon csak a járőröző szovjet harckocsik hangját lehetett hallani. A csornai járásban a Kádár-féle karhatalmat alkotó pufajkások többsége a környékbeli falvakból származott. A fanatikus pártkatonáknak elég volt azt mondani, hogy a behozott személy a Horthy-féle fasizmust akarta visszahozni, és már ütöttek is. Gyakran előfordult, hogy embereket vertek meg a nyílt utcán, kutyákat eresztettek a forradalomban szerepet vállalókra. A Rákosi-rendszerhez hasonlóan vittek el embereket otthonukból. A kihallgatások a rendőrségen, a mai Kossuth Lajos Szakiskola épületében folytak. A beszállított embereket gyakran megverték,582 működött a „tömény marxizmus”, azaz a gumibot. A férfi foglyokkal női fegyőrök is kegyetlenkedtek. A karhatalmisták brutalitását fokozta az is, hogy szinte folyamatosan alkohol hatása alatt álltak. Az ütlegeknél nem tettek különbséget a korosztályok között, egyformán megverték a 17 éves Márkus Lászlót, az egy évvel idősebb Borsodi Ottót és az 54 éves Tekler Antalt is. A helyi karhatalmistáknak különösen kemény dolguk volt, hiszen gyakran ismerőseikkel kellett kíméletlennek lenniük. Egy csornai karhatalmista öngyilkos is lett.583 Számos legenda keringett arról, hogy mekkora összegeket kaptak, milyen kivételes juttatásokban volt részük. Ezeknek a pletykáknak az eloszlatására számos cikk jelent meg róluk. Bevallott fizetésük 1600 forint volt, a juttatásokról pedig azt nyilatkozták, hogy decemberben vásárolhattak szappant, rizst, lisztet és cipőpasztát.584 A karhatalmistákat 1957 tavaszán szerelték le, helyettük alakult meg a Munkásőrség. A megyében működő és leszerelő karhatalmisták augusztus 19-én a győri Kisfaludy Színházban átvehették a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet.585 (17. kép) A hatalom kifinomultabb, de nem kevésbé aljas módszerekkel is engedelmességre bírta 581 cím nélkül, Hazánk, 1956. december 6. 582 Gulyás Imre szívében hordozza a haragot. In: Kisalföld, 2009. október 22. 583 Néma Sándor (1929) visszaemlékezése, 2006. augusztus 17. 584 Erősödő karhatalmunk a népet szolgálja. In: Kisalföld, 1957. január 26. 585 A Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmek átadása. In: Kisalföld, 1957. augusztus 22. 110
