Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)
Szalai Attila: Az 1947-es győri "kékcédulás" választások
Magyarország kül- és belpolitikai helyzetének alakulása a választások előtt 1947 márciusában Truman amerikai elnök meghirdette a szovjet terjeszkedés feltartóztatásának politikáját. Kongresszusi beszédében kijelentette, hogy az USA minden olyan nemzetnek támogatást fog nyújtani, amelyet külső agresszió fenyeget. Ezt támasztotta alá a júniusban bejelentett Marshall-terv, amely Európa gazdasági újjáépítését irányozta elő. Sztálin az ellenőrzése alatt álló országoknak- így természetesen Magyarországnak is- a leghatározottabban megtiltotta a felajánlott gazdasági támogatás elfogadását. Elhatározta azt is, hogy az 1943-ban feloszlatott Komintern helyett egy Moszkvából irányított nemzetközi kommunista szervezetet hoznak létre, amit Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának neveztek el.1 A belpolitikai küzdelmek 1947 elején új lendületet vettek Magyarországon is. A köztársaságellenes összeesküvés miatt 1947 februárjában a szovjet hatóságok egyszerűen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, a kisgazdapárt feddhetetlen főtitkárát. Több kisgazdapárti politikust is letartóztattak, a pártvezetés pedig kénytelen volt kizárni 13 gyanúsított nemzetgyűlési képviselőt. Ezután Pfeiffer Zoltán, és mint egy 50 képviselő kilépett a kisgazdapártból, majd augusztusban megalapította a Magyar Függetlenségi Pártot. A „szalámitaktika” egyre sikeresebben működött. 1947. május végén emigrációba kényszerítették Nagy Ferenc miniszterelnököt. Ettől kezdve senkinek nem lehettek kétségei a magukat demokratáknak álcázó kommunisták valódi szándékairól.2 1947 februárjában Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára, júniusban Varga Béla, a nemzetgyűlés kisgazdapárti elnöke, majd novemberben Peyer Károly egykori szociáldemokrata vezető is elhagyta az országot. Truman ugyan „gyalázatosnak” nevezte Nagy Ferenc eltávolítását, de az ENSZ elé nem akarták vinni az ügyet, mert úgy vélték, hogy a „magyarkérdés” felvetése elterelheti a figyelmet a számukra sokkal fontosabb görögországi helyzetről. Az ottani amerikai befolyás biztosítása alapvető jelentőségű volt számukra.3 Nagy Ferenc megbuktatása után felgyorsultak az események. A meggyengült Kisgazdapárt nem tudott ellenállni a Baloldali Blokkra támaszkodó kommunistáknak. Rákosi Mátyásék a megváltozott belpolitikai viszonyok miatt idő előtti új választásokat akartak. Gazdasági-társadalmi törekvéseikben ugyanis gátolta őket az 1945-ös erőviszonyokat tükröző nemzetgyűlés. 1947 nyarán - a Független Kisgazdapárt szétzúzása, Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása után-a Dinnyés-kormány programja feletti vitában Sulyok Dezső találóan jellemezte e helyzetet, amikor a következőket mondta: „Dinnyés miniszterelnök úr... beszéljen arról a szintkülönbségről, amely az 1945. novemberi demokrácia és az 1947. júniusi demokrácia között Magyarországon van! Azt számítsa ki, és azt mondja meg, hogy e között hány méter a szintkülönbség. Ha ezt meg tudja mondani és ki tudja itt 1 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 293. p. 2 Romsics 291. p. és Horváth Csaba: Magyarország 1944-től napjainkig, Pécs, 1992. 47. p. 3 Romsics 292. p. 74
