Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)
Szalontay Judit: A csornai Kokas család krónikája
az eseményeket a maga alkotta világa szerint mérlegeli - vérmérséklete a hajdani alkotó tevékenység erőszakoskodó tempójához igazodik. Például állhat a hivatását szerető, azt testtel-lélekkel betölteni akaró egyén előtt, ki nem retten vissza a felelősségtől sem, ha meggyőződése „gátra” parancsolja. Nem a hivatalos kötelesség viszi ilyenkor, hanem az egyéni sugallat. Réme a „kérem alássan” felé törtető és irányítója inkább a 70 éves korig tanszékét odaadással betöltő bécsi professor! Ő nem a normális évek normális munkása! Sokkal több ennél! Cselekvése a háborús években zajlik, mikor az elbírálásnál a jog és igazság is szenved - mérvadó az eredmény! Csorna közönsége önmagát emelte föl és tisztelte meg, mikor saját fiát „Díszpolgárává” dicsőítette, mikor nem idegenből hozott származékkal kíván fényeskedni, hanem saját termését tűzi föl bokrétául. Szülőföldem határát jó Apám oldalán jártam, Apám a határ üzenetét Anyámnak virágszálban adta át, én Öcsém díszpolgárságának babéraiból leveleket nyújtok most Margit sógornőmnek, ki Lajos ihletének nemcsak dalosa, de meleg családi fészkének boldogító galambja is! Szülőföldem szép határa... Mégis megláttalak valahára. Ezekben emlékeztet 78 évem e tájra! 1944. szeptember 24.-én. Misim! Csornára nyugalomba készülsz, találj ott békés otthont, óvd a família fészkét, törődj a nyárfáinkkal is. (5. oldal). Famíliába Te legtöbbet katonáskodtál. Jó Isten boldogítson Családoddal együtt. Jóska bátyád 182
