Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)
Nagy Róbert: A Magyar királyi Honvédség szárazföldi szállítójárműveinek győri fejlesztése az olasz-magyar gazdasági és katonai kapcsolatok tükrében 1928-1941
gyárthatónak bizonyuló Super és Special gyártása folyt tovább. Ez utóbbiak alvázára sokféle felépítmény került, így például öntöző, állatszállító és tartálykocsi, de a kor legmodernebb autóbuszai is ezekre az alvázakra épültek. A gyár igyekezett a legoptimálisabb, legegyszerűbb megoldásokra törekedni, ennek megfelelően a modernnek számító eljárások, saját fejlesztések is gyorsan megjelentek a gépkocsik gyártásánál. Ilyen megoldás volt például a Magyarországon egyedülálló hegesztett acélszerkezetű felépítmény alkalmazása, amely a korábbi faszerkezetnél tartósabb, erősebb és ami nem volt utolsó szempont könnyebb volt. A modernnek számító Special és Super tehergépkocsikból a honvédség is rendelt A kis sorozatgyártás ugyan működött, de a megrendelések alacsony száma miatt a fajlagos költségek továbbra is magasnak bizonyultak. A katonai megrendelések felfutása 1938 után természetesen megoldást jelentett a korábbi kis sorozatok drága gyártására is, de addig is gazdaságosabb és egyszerűbb módosításokat foganatosítottak. 1937-ben a költséghatékonyabb és egyszerűbb diesel motorok gyártására álltak át, amelyhez a licencet a nürnbergi székhelyű MAN cégtől meg is vásárolták. A 65,85 és 100 lóerős motorok után a német cég a licence díjon kívül darablicence díjat is kért, ez darabonként meghaladta a 2000 birodalmi márkát. 1940 - ben a 110 lóerős motorra is licence megállapodást kötöttek, de a honvédelmi megrendelések felfutása miatt ennek a gyártása már nem indult meg. A M.A.N. motorokból összesen 125 darab készült el, s főleg autóbuszokba, illetve a Rába Special D típusú teherautókba került beépítésre.7 Különösen nagy hangsúlyt helyeztek a felépítmények és az alvázak súlyának, valamint a járművek teljesítményének optimalizálására. Többször előfordult, hogy a már forgalomban lévő teherautókat, buszokat visszavitték különféle elemző vizsgálatokra, amelyek eredményeit a későbbi fejlesztéseknél figyelembe is vették. A háború kirobbanásakor stratégiai okokból a Vagongyárat a kormány döntése kiemelt fontosságú hadiüzemmé nyilvánította. A hadi megrendelések bővülését jelzi, hogy az 1939-40-es évben ezek az összes megrendelések 50%-át tették ki. A magyarországi nagy gépgyárak (Weiss Manfred, MÁVAG, Ganz és a Rába) kooperációja a háborús években tovább mélyült. Ennek értelmében a győri gyár részt vett a harckocsiprogramban is, melynek keretében 1940-ben 70 darab, 1941-ben pedig 74 darab Túrán közepes -és nehéz harckocsi készült el.8 Az autógyár helyzete 1935-1941 között A gyár autórészlege a válság sokkoló időszaka után gyors fejlődésnek indult. Az 1935 utáni megrendelés állomány növekedése, a hadsereg igényei miatt a munkáslétszám növekedni kezdett, a szerelő műhelyeket bővítették, s a gyár önálló karosszéria üzemmel is bővült, ahol a fent említett felépítmények készültek. 7 Tabiczky Zoltánná: A Magyar Vagon -és Gépgyár története I.rész, 8 Bonhardt Attila/Sárhidai Gyula/Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete 144-145.p. 144
