Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)
Nagy Róbert: A Magyar királyi Honvédség szárazföldi szállítójárműveinek győri fejlesztése az olasz-magyar gazdasági és katonai kapcsolatok tükrében 1928-1941
gépjármű 41%-a) megtalálhatók voltak. Jellemző, s a visszaemlékezésekből is olvasható, hogy a reklámokkal dekorált, gyakran rossz állapotú, s a harci körülményeket, rossz oroszországi útviszonyokat nehezen viselő civil teherautó állomány jelentős veszteségeket szenvedett 1941 őszéig.3 Magyarország az 1930-as évek végén nem egészen 9000 különféle tehergépjárművel rendelkezett, amelynek mintegy 60%-a volt a hadsereg állományában.4 A hadsereg által igénybe vett járművek, gépkocsik, teherautók kisebb átalakítás után látszólag könnyedén katonai járművekké alakultak át. A szállítási feladatokat a polgári élethez hasonlóan el lehetett látni ily módon is, feltételezve a kiépített utakat, a megfelelő alkatrész és üzemanyag utánpótlást, de a háború tapasztalatai gyorsan felülírták ezeket az elméleteket. A harci körülmények, a túlzott igénybevétel, a rossz utak, a megszokottól teljesen eltérő terepviszonyok miatt a polgári teherautópark jó része csak korlátozottan lehetett alkalmas háborús szolgálatra. E kérdésben két megoldás jöhetett szóba. Egyfelől kifejezetten katonai szállítójárműveket, gépjárműveket kellett tervezni és gyártani, amelyek megfelelnek az extrém kihívásoknak is, vagy már a civil teherautók tervezését, gyártását eleve a hadsereg igényei szerint kellett megszervezni, akár a magasabb gyártási költségek ismeretében is. Mindkét megoldás működött, többek között Magyarországon is, s ahogy közeledett a háború, úgy növekedett a hadsereg igényeit maximálisan kielégítő, kifejezetten katonai célú járművek gyártása, tervezése. Magyarországnak azonban szembe kellett néznie azzal a ténnyel is, hogy a gépipar potenciáljának elégtelensége miatt nem tudta kielégíteni a polgári élet és a hadsereg igényeit sem. Már a 30-as évek elején olyan elméletek születtek, amely szerint a hadsereg modernizálása érdekében legkevesebb 10.000 teherautóra lenne szükség. Ezek a számok óriásiak voltak, különösen abban a relációban vizsgálva, hogy a gazdasági világválság legsúlyosabb éveiben 1932-1935 között alig néhány száz ilyen járművet voltunk képesek gyártani és eladni. 1930-as évek elejéig, bár az igény megvolt rá - a titkos hadseregfejlesztés időszakában is - ezt sem a saját vagy licencgyártás, sem pedig külföldi vásárlás segítségével nem lehetett kielégíteni. Ennek fő oka a trianoni békeszerződésben ránk kényszerített tilalom és szigorú ellenőrzés mellett a pénzügyi források korlátozottsága volt. 3 Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban 21-22.p. 4 Bernhardt Attila/Sárhidai Gyula/Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete 196.p. 142
