Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Áldozó István: Kísérlet az önálló repülőgép-szerelvény gyártás megteremtésére
a MÁVAG diósgyőri gyára képezett, ahol, mint korábban már írtam, elsősorban forgattyús tengelyeket gyártottak. A telephely kijelölésében itt elsősorban az a tényező játszott szerepet, hogy a nagy nehézipari cég budapesti telephelyén már több üzemegységet nem lehetett volna elhelyezni. Az észak-magyarországi régióban még a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű RT egyes üzemeit lehetett volna megbízni szerelvények gyártásával, ők azonban elsősorban a nyers fémek előállításában vették ki a részüket, amelyeket már más vállalatok munkáltak meg. A magyar repülőgépgyártásba sajátos módon kapcsolódott Debrecen városa: a Benyáts Művek a például az ejtőernyők gyártásával komoly rangot vívott ki magának.45 Az önálló magyar repülőgép-szerelvény gyártás megvalósítását a technikai fejlettségben mutatkozó lemaradás, valamint a pénzügyi nehézségek is hátráltatták. A német kormány, valamint a németországi cégek, mint az a tanulmányomból is kiderült, a repülőgép gyártási jogának megvételén túl minden egyes itt előállított alkatrészre komoly licenc- és átalánydíjakat számoltak fel, ami komoly pénzügyi kiadásra késztette a hadiipar kiépítését támogató magyar államot. Az önállósodásra pedig szükség lett volna a vállalt kötelezettségek teljesítéséhez. Az 1943. szeptember 16-i Dunai Repülőgépgyárban tett gyárlátogatás során például dr Beiz Messerschmitt gyári képviselő és Alpers mérnök közölték, hogy a Németországban központilag gyártott alkatrészek és a szerszámgépek szállításában komoly nehézségek léptek fel. A Magyarországnak szánt alkatrészeket például a német szükséglet miatt nem tudták átadni, a szerszámgépek szállítására pedig választ sem adtak. Emiatt az 1943. áprilisától 1944. elejéig teijedő időszakban 84-gyel kevesebb Me 210-es sárkány készült el a Dunai Repülőgépgyárban. A szeptember 17.-i győri látogatáson kiderült, hogy a Magyar Vagon-és Gépgyár sem tudja teljesíteni a vállalt kötelezettségeket. Ennek oka a szerszámgéphiány, s elsősorban a Németországból érkező féklap tengely hiánya volt.46 A német alkatrészek szállításának elmaradását az angolszász légierő gyakori bombatámadásaival magyarázhatjuk. A szövetséges csapatok ugyanis komoly támadásokat intéztek a haditermelésben érdekelt német gyárak ellen. A bombázások sok esetben gyárakat semmisítettek meg, s a termelés újraindítása időt vett igénybe. A vadász-és bombázógépekben jelentkező háborús veszteségek pótlása pedig lekötötte a német ipari kapacitást, így a magyar igények kielégítésére kevésbé tudtak figyelmet fordítani. A repülőgép szerelvények gyártásában a magyar hadiipari komplexum az ismertetett nehézségeket figyelembe véve jól teljesített. A magyar mérnökök, de még az alvállalkozóként működő kis-és középüzemek alkalmazottjai is, megismerkedtek a korszerű második világháborús német technikai eljárásokkal. A Gazdasági Minisztérium szakemberei elégedettek voltak a magyar teljesítménnyel, s többször felhívták a figyelmet, hogy a hadiipari termelésben szerzett tapasztalatokat később a polgári békeiparban fel lehet használni. Hazánk második világháború utáni sorsa, a hadiipar leszerelése, majd a KGST keretében a gépipar alacsonyabb szinten tartása megnehezítette a terv megvalósítását. Jegyzetek ' Dombrády 2003. 328. p. Berend T.-Ránki 1958. 347. p. 2 Hadtörténeti Levéltár (továbbiakban HL). A Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium (továbbiakban HM) 17/b/l941. V. 13. 4743. csomó, 564516. sz. irat 3 HL HM 17/b/eln/1942. IV. 23. 4743. csomó, 100319. sz. irat 4 HL HM 17/a/eln/1942. VII. 28. 5185. csomó, 105509. sz. irat 5 HL HM 17/r./l 942. dátum nélkül 5187. csomó 102791. sz. irat 130
