Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Szalai Attila: Győr román megszállásának története (1919. augusztus 18-október 4.)
A „sürgönyharc” Győr román megszállás alatti történetének egyik legérdekesebb és legrejtélyesebb eseménye szeptember 28.-án történt. Ekkor Bruck-Királyhidáról [ma: Bruck, Ausztria] ötven felfegyverzett géppuskás határrendőr érkezett Győrbe, akiket azonban románok le akartak fegyverezni. Ám ők ezt megtudták, s mialatt egy törzsőrmester társuk felment a városházára, hogy lepecsételtesse a román parancsnoksággal a maga és ötven társa menlevelét, addig a többiek az éppen tolató 1311. számú mozdony gépészét arra kényszeri tették, hogy vigye őket egy kocsival Pápára81. Ezért a románok a törzsőrmestert ötven botütésre ítélték, amit végre is hajtottak rajta, Mauthner Vilmos állomásfőnököt pedig letartóztatták82. A román vasúti őrség minden Győr és Pápa közötti állomásra sürgönyt küldött, ezzel 121 perc „sürgönyharc” vette kezdetét83. A sürgönyök a győri vasúti állomásfőnökség 8350. 1. sürgősségi jegyzőkönyvébe lettek rögzítve, melyet Sefcsik Ferenc városi fölevéltáros talált meg a román kivonulás után a városháza egy hivatalos helyiségében. Ebből tudjuk, hogy az üldözés 17.45.-től 19.46.-ig tartott84. A románok minden állomásfőnököt felszólítottak, hogy bármilyen módon, akár kisiklatás árán is, de állítsák meg a vonatot. Azonban minden állomásról ugyanazt a választ kapták: a katonák fegyveresen ellenszegültek a visszaküldésnek és engedély nélkül továbbmentek85. A határrendőrök sikerrel átvágták magukat a románok által megszállt területeken és este 8 óra előtt Pápára értek. Mivel Pápa már kívül esett a demarkációs vonalon, azaz nem volt román megszállás alatt, a katonák megmenekültek. A románok tiltakoztak és fenyegetőztek, de hiába. Grivica százados, pápai állomásfőnök - a románok felszólítására - a csendőrök helyett azok menlevelét küldte vissza Győrbe az 1304-es számú mozdonnyal, valamint azzal az üzenettel, hogy „lövünk, hajönnek a románok”86. A megszállás utolsó napjai Ahogy közeledett a román uralom vége, a megszálló csapatok egyre agresszívebbek lettek és egyre nyíltabban avatkoztak a város irányításába és hoztak egyre több megszorító és erőfitogtató intézkedést. Caianu őrnagy, térparancsnok szeptember 23-án kelt rendeletében este kilenc órától kijárási tilalmat rendelt el, és egyben a zárórát is kilenc órában határozta meg. Bármilyen gyűlés megtartását a megszálló román térparancsnokság előzetes engedélyéhez kötötte. Este kilenc óra után csak a szolgálatban levő hivatalos közeg lehetett az utcán, akiket a románok igazoltathattak. A megszálló csapatok átvették a helyi posta és távíróhivatal feletti ellenőrzést is, s utazási szigorításokat vezettek be87. A románokat az utolsó napokban tulajdonképpen már csak egy dolog érdekelte, ami a megszállás legfőbb célja is volt egyben. Minél több gépet, felszerelést, anyagi javat elszállítani a városból. Miután a békekonferencia és az antant misszió- első sorban Bandholtz amerikai és Gordon angol tábornok- egyre többször és erőteljesebben szólította fel a románokat a Dunántúl kiürítésére, nyilvánvalóvá vált, hogy Győrt is hamarosan el kell hagyniuk88. Az azonban, hogy mikor fognak kivonulni csak az utolsó pillanatban dőlt el. A helyzet bizonytalan voltát jelzi, hogy jóval a románok távozása után, október 13-án három szabadságos román katona érkezett Győrbe, akik nem tudtak arról, hogy társaik már több mint egy hete kivonultak Győrből89. Október 3.-án vált egyértelművé, hogy a románok kiürítik Győrt és a vármegye általuk megszállt részeit. Ezen a napon tették közzé Constanziu ezredes előző napon kelt felhívását: 96
