Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)

Szalai Attila: Győr román megszállásának története (1919. augusztus 18-október 4.)

nem majdnem minden gyár anyagilag tönkretétetett, tehát nem akadt sem bank, sem egyéb hitelező aki az üzem folytatásához szükséges tőkéket rendelkezésre bocsátaná, különösen akkor ha az újabb hitellel gyártott gyártmányok felett nem az illető esteleges egyéni hitelt érdemlő gyár, hanem a román parancsnokság rendelkezik.

Ily körülmények között a gyárak az üzemet folytatni egyáltalában nem tudják, sőt kénytelenek az üzemet beszüntetni, a munkásokat elbocsátani és sok ezer családot keresetképtelenné tenni. Ez a helyzet azonban a munkásság körében nagy elégületlenséget szülne, sőt komoly zavargásokhoz vezetne, amely sem a mi kormányunknak, sem a megszálló csapatoknak nem lehet a célja, mert közös egyetértéssel a végcélunk csak az lehet, hogy ismét Consolidált állapotokat teremtsünk és hogy termeljünk.

Már pedig mindaddig míg az állapotok nem Consolidálódnak, mindaddig, míg kormányunknak nem áll módjában az egyes válalatoknak a múlt pusztulásait megállapítani és az egyes még életképes vállalatok sorsát államilag felkarolni, a gyárak képtelenek ezen átmeneti időben ép a munkásságra és a közbiztonságra való tekintettel önmagukat önmagukból fenntartani, erre pedig az egyedüli mód csak az, hogy a román megszállás alól feloldatnak és gyártmányaikat szabadon eladhatják, mert csak így tudják a munkások fizetésére szükséges tőkéket előteremetni és tekintettel arra, hogy majdnem minden gyár 6.-8 hétig nyersanyaggal rendelkezik a z üzemet-habár valamivel redukálva is- 6-8 hétig még fent tudná tartani, ami elegendő idő arra nézve, hogy a legsürgősebb munkáskérdések és az egyes vállalatok anyagi kérdései ezen időn belül némileg rendezést nyerjenek.

Mindezek alapján azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk Nagyméltóságodhoz:

Méltóztassák a román kir. megszálló csapatok főparancsnokságánál odahatni, hogy a győri gyárak a külön megszállás alól sürgősen oldattassanak fel, engedtessék meg nekik, hogy a gyártmányok felett szabadon rendelhessenek mert csak így képesek az üzemet fenntartani, Győr város és Győr megye közélelmezését ellátni és közbiztonságát ellátni”52.

Érthető, hogy a győri gyárosok a kormányhoz fordultak segítségért, de nyilván nem voltak azzal tisztában, hogy az román ellenőrzés alatt áll, s Friedrich tiltakozásait nem veszik komolyan a románok. A Győrt megszálló csapatokat pedig egyáltalán nem érdekelte, hogy a győri gyáripar magántulajdont képez, illetve az sem, hogy üzemeket kell bezárni és munkásokat elbocsátani. Nem a konszolidáció és a zavartalan termelés biztosítása volt a céljuk, hanem az üzemek és gyárak mind teljesebb kifosztása. És volt mit elrabolni, hisz a kérvényből is kitűnik, hogy majdnem minden gyár 6-8 hétre elegendő nyersanyagkészlettel rendelkezett.

Corijescu ezredes augusztus 23.-án kiadott rendelete pedig már a magánszemélyeket, kisiparosokat, kereskedőket is komolyan érintette. Ebben előírta, hogy be kell jelenteni a román parancsnokságon azt, ha valaki személy vagy teherautóval rendelkezik53. Látszatra a győriek megnyugtatását szolgálta az ezredes szeptember 4.-i rendelete, amelyben Anton Dimitrie hadnagyot kinevezte a rekvirálással megbízott tiszté, és egyben utasításba adta, hogy csak a román katonai parancsnokság engedélyével lehet rekvirálni54. A rablások és fosztogatások azonban tovább folytatódtak, egyre nagyobb méreteket öltöttek, a román parancsnokság engedélyével, vagy hallgatólagos beleegyezésével.

A románok győri tartózkodásuk alatt többször tartottak látványos erődemonstrációt is. Ezek közül kiemelkedik az ezred védőszentjének, Szent Sándornak a tiszteletére rendezett ünnepség szeptember 9.-én. Ekkor a hetedik román királyi vadászezred Győrben tartózkodó egységeit meglátogatta Constantin ezredes, dandárparancsnok, s tartott számukra gyújtó hangú hazafias beszédet, majd katonai parádét tartottak a vadászlaktanyában55.

93