Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)

Néma Sándor: Vízibíráskodás a Győr vármegyei Csilizközben (Vizek, árvizek és a társadalmi konfliktusok összefüggései a 18-19. században)

mon már a Dunától délre feküdt és délről is csak egy kis folyóág övezte. Hasonló változás tapasztalható a Kispatkó-sziget alakváltozásában is, azonban itt a szigetet északról határoló Duna-ág lassú elhalása mutatható ki. Ez a folyamat tapasztalható a Szapi-sziget esetében is, itt a szigetet délről szegélyező folyóág kezdett lefűződni, ugyanakkor az 1770-es térképen látható homokpadok 1820-ra már a sziget szerves - zölddel jelzett - részévé váltak. A két térkép összevetéséből jól kimutatható, hogy fél évszázad alatt teljes Duna-ágak fűződtek le. Figyelemmel kísérhető az is, hogy a folyó partvonala, medre, szigetei hogyan változtak.

A 3. számú térképet (4. sz. színes ábra) Király György Győr vármegye hites geometrája hitelesítette 1820. augusztus 22-23-án. A dokumentum szintén jól mutatja az Öreg-Duna mederváltozásait. E térkép egyben példa arra is, milyen bonyolult munkát jelentett a szapi, a győrzámolyi, a medvei határ kijelölése és fenntartása a Duna medrében. Eszerint az 1763- ban kimért határ fenntartása legtöbb helyen csak elméletben, a térképen volt lehetséges. így a csak 7-8, 11-15, 17-30 közötti, s ettől távolabb a 31. határjelet tudták újra felállítani. A 31. és 32. határjel között a szapi és a győrzámolyi határt a Duna egyik ága jelentette. A 33. az „L” betűig, (azaz egy háromágú fűzfáig, amit csak a 4. számú térképen jelöltek) egy, a térképen nem jelölt patakmeder jelentette a választóvonalat. A 34-36. határpont szintén a Duna medrébe esik. Sikerült viszont a 37-38. határpontot újra felújítani.

A4, számú dokumentumon, amit 1865-ben hitelesítettek a folyómeder 1820-as és 1830- as állapotának változásai követhetők nyomon. Ezen Kis-Vidocsánál jelölték (szaggatott fekete vonallal) az 1820-as partvonalat és az 1820 óta a Kispatkóból illetve ugyanígy a szapi, vagy kőfői szigetből elszaggatott részt.

Természetesen nemcsak a települések határnak fenntartása, kijelölése, hanem a birtokosok, így a Viczay grófok Medve-szigeti és Barthalos család nagyerdői tulajdonának határvonala, illetve annak fenntartása is komoly - konfliktusoktól sem mentes - nehézséget jelentett. Erre példa az 5. számú térkép (6. sz. színes ábra), ahol a Duna fő sodorvonalának kijelölésével igyekeztek a Barthalosok és a Viczayak birtokának határát kijelölni. Ugyanakkor érdekessége e vitatott területnek (Medvei-sziget), hogy a 3. számú térképen a Kispatkótól észak-keletre, a Nagy-Dunával és egy folyóággal övezetten ábrázolják. A két térkép összevetése — a folyóágak mederváltozása, a szigetek vándorlása — szemlélteti azt is, a település- és birtokhatárok megőrzése, újra kijelölése, miért generált folyamatos összeütközéseket a települések és a birtokosaik között.

E több évszázadon keresztül zajló konfliktusok, azaz a belvíz levezetése, a fent említett település- és birtokhatár problémák végleges megoldására csak a Duna-szabályozás megindulása tett pontot. A szabályozást éppen itt, a szapi szakaszon kezdték meg 1886-ban. Érdekessége az 1853 után meginduló úrbéri pereknek, hogy több község esetében a végleges birtokhatárok kijelölésére és az úrbéri perek lezárására csak a Duna-szabályozása után került sor.39

(A tanulmány a Pécsi Tudományegyetem Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszék tudományos iskolateremtő OTKA pályázatának támogatásával készült. A tanulmányokat tartalmazó kötet jelenleg szerkesztés alatt áll.)

18