Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Néma Sándor: Vízibíráskodás a Győr vármegyei Csilizközben (Vizek, árvizek és a társadalmi konfliktusok összefüggései a 18-19. században)
1834. május 26-án írták alá. Az aktát a következő, sokat sejtető utóirat zárta: „Nagyságotokat Uraságtokat tellyes bizalommal megkérni kívántuk, méltóztassanak részekről is szinte egy kiküldöttséget kinevezni, mely is a már e tárgyban munkálkodó kiküldöttségünkel egyetértőig a hely színen ezen bajnak legalkalmatossabb módon leendő orvoslására mentül előbb tanátskozhasson... ”34 Természetesen, a jegyzőkönyvet záró sajátságos, sokat sejtető bizottságosdi nem hozott megoldást a csilizközi települések belvizeinek elvezetésére, megszüntetésére nézve, de a bizottmányosdi tovább folyt. Ugyanakkor Komárom vármegye tájékoztatta Győr vármegyét, hogy kinevezték Patkós-Teszéri Zámory Elek táblabíró vezette kiküldöttségüket, s „leendő egyetértésre és együtt munkálkodásra utasíthassák.”35 1834. október 22-én megjelent Győr vármegye és Komárom vármegye küldöttsége, Zámoly Elek táblabíró, Szathmary Dániel főbíró, segédesküdtjével és a földmérő úrral, a csilizközi helységek elöljáróival, közbirtokos urakkal. Megállapították, hogy a csekély kifolyást engedő gége mellett, Radvány, Kulcsod, Medve egy új Csiliz-zsilipet készítettek, amely „a Csiliz vizének áradás alkalmával vissza szorít- tandó legnagyobb menynyisége úgy a felfakadásból eredhető egyébb vizeknek a mennyire azok a Csiliz agyába eshetőleg szivárkozhatnak, Csilizközből leendő el bocsájtására és ki folyására mindenek által elégségesnek lenni találtatott.” Úgy határoztak, hogy a zsilip fenntartását fele-fele arányban Komárom vármegye és Győr vármegye hét csilizközi helysége fogja felvállalni. A hiányzó 80 ölnyi árkot és töltést Komárom vármegye, valamint a hét csilizközi - Győr vármegyei - helység fele-fele arányban vállalja. A továbbiakban fenntartása Komárom vármegyére hárul. A felállított zsilip ezentúl nemcsak a radványi, kulcsodi, és medvei helységeket terheli, hanem a balonyiakat, nyáradi- akat, szapiakat és patasiakat is. Ezt a következőkkel indokolták: „Helységeknek is jövendő hasznokra szolgál, mert a fel fakadott vizeknek nagyobb részét, mellyek az említett határok környékeiben mostanáig a ki száradásig poshadván, tetemes károkat okoztak, csak egyedül a Csiliz vizén, következve a fel állított és fentartandó zsilipen lehet lecsapolni.” Ezért következőképpen egyeztek meg: „[...] minden helység a Duna és Csiliz töltése között lévő birtokához képest a már fel állított zsilipre fordított költségekhez most, jövendőre pedig a része fentartásához járuljon, mivel még is azon kívül, hogy a Patasi Helység, vagy is M[eltósá]gos Gróf Eszterházy Vincze Úr nevében Krastsenits Sigmond fiscalis úr megígérte a Patasi helységre eső kézi munkát és készpénz fizetést. A többi helység nem tudott megegyezni.” Ezért a két helység elöljáróit 1834. november 11-éré, Győrbe, a vármegyeházára hívták. A nyárádiak írásban jelentették, hogy nem tudnak jönni, a balonyiakat pedig az uradalmi fiscalis képviselte. A tanácskozás célja, a vízfelfakadások meggátlása és a rothadó vizek le- csapolása volt. Javasolták, hogy a felfakadó vizeket azonnal körül kell tölteni. Megegyeztek, hogy az eddig felállított zsilip fenntartásához birtokaik arányában járulnak hozzá, de csak a következő feltételek mellett. Először, hogy a szapi, nyárádi, patasi és balonyi helységek, közös erővel, elegendő magasságban a felfakadó vizeket körülgátolják. Majd ezen örvénytöltések fenntartása mind a hét helységet közösen illesse. Másodszor minden felfakadó és szivárgó víznek, legyen az a Csobánc ere, a Csilizre szabad folyást engedjenek, s mivel a balonyi és radványi határban épületekkel, kertekkel elzárták az említett patakot, egy új, a földmérő által kijelölendő levezető vízárkot közösen ássanak. Az alul fekvő községeknek a határakon át kell engedniük az árvizet mindaddig, míg 16
