Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Dancsecz Mónika: Felvidéki magyar menekültek és áttelepültek Győr-Moson megyében
elpusztult, másrészük pedig nyersanyag hiányában teljesítő képességét kifejteni nem tudja. Rendkívül fontos volna, hogy ezen problémát központilag szervezzük meg, és a munkanélküli menekülteket amennyiben máshol van elhelyezkedési lehetőségük úgy kérem azt velem tudatni, hogy a menekülteket minél előbb munkába állíthassuk. ”78 A „gútori menekülés” után számtalan csehszlovákiai magyar szökött át a Dunán. Elsősorban Rajkánál és Cikolaszigetnél79 erősödött a szivárgásuk, ugyanis a folyón egyes helyeken erős álló jég volt, ami megkönnyítette az átkelést. Sajnos ez veszélyeket is rejtett magában, hiszen ajég bármikor beszakadhatott. Egy ilyen eset történt 1947. február végén Oroszvár és Dunacsúny között: „ ...Éjszaka volt, amikor jöttek...A kiszámíthatatlan jég becsapta őket, a Duna közepén mindketten beszakadtak. Most ott van a két nő mellig befagyva a Dunába. Mindketten a magyar part felé néznek. Az öregebb vízszintesen széttárja a karját. A fiatalabb az ég felé emeli a kezét. Két Dunába fagyott nő: örök felkiáltójel — borzalmas felkiáltójel... ”80 - írta a Mosonmagyaróvári Barátság című újság. Nagyobb, szervezettebb csoportok 1947. februárjában érkeztek a megye területére: hat- vanan Oroszvár és Rajka között lépték át a határt február 2-án81; négy nap múlva közel 330- an jelentek meg Rajkán82; Cikolaszigetnél pedig február 12-én 26 tagú csoport érkezett Magyarországra.83 A magyaróvári járás területén 1947. február közepén 896 fő Szlovákiából menekült magyart számoltak össze84; a hónap végén pedig csak Rajkán már körülbelül ezren tartózkodtak,85 számuk 1947. február 28-ra 1200 főre szaporodott. A község ekkor már sem élelmet, sem lakást nem tudott biztosítani számukra86, és a menekültek embertelen körülmények között éltek: hatan aludtak egy szobában, takarók és alapvető élelmiszerek nélkül.87 Éppen ezért a település elöljárói kérték, hogy a régebb óta ott tartózkodókat irányítsák az ország „beljebb eső területeire”.88 Rajkán kívül még Mosonszentpéterre89 és Mosonszentjánosra90 20-20 család; Mosonszolnokra91 és Levélre92 pedig 10-10 család érkezett.93 A Győr-Moson vármegye területére átszökött magyarok közül 283 fő átmeneti elhelyezését 1947. márciusában Mosonszentjánoson, Mosonszentpéteren, Mosonszolnokon, Hegyeshalomban94, Levélen és Rohrer pusztán95 biztosították.96 Továbbá 12 sokgyermekes családot költöztettek ideiglenesen Mosonszolnokra, ahol berendezett házakat, gazdasági felszereléseket és jószágokat is kaptak. Ezt követően 1947. március 25-én huszonkét Rajkán tartózkodó családot helyeztek át Mosonszentpéterre. Ok azonnal megkezdték a tavaszi mezőgazdasági munkálatokat, s házaik lakhatóvá tételével voltak elfoglalva. Olyannyira megkedvelték a települést, hogy végleges letelepítésüket is kérték.97 Gönyűn menekülttelepet szerveztek, és 20 család elhelyezését biztosították98; a szomszédos Nagyszentjánoson" pedig a volt ispáni lakásban a katonai beszállásolási törvény alapján helyezhettek el felvidékieket.100 A vármegye lakossága munkát, valamint állásokat ajánlott fel a Szlovákiából elűzött mesteremberek részére, és a legtöbb községben lakást is biztosítottak a felvidéki magyaroknak. A menekültek gyermekei számára pedig a Magyar Vöröskereszt magyaróvári fiókjának kezdeményezésére - az országban elsőként - Rajkán 60 személyes intemátust létesítettek. Az intézet ünnepélyes megnyitóját 1947. május 11-én tartották, ahol a köszöntők után megtekintették az épületet: „ ...Az épület két különböző részén 30 fiú és 30 leánygyermek számára készült, tisztaságtól ragyogó, világos, egészséges szoba várja a gyermekeket, amelynek közepén elhelyezett hosszú asztalt katonás rendben és tisztaságban veszik körül az ágyak. A szobák mellett a felügyelő tanító szobája van, aki nemcsak tanítja, hanem állandóan foglalkozik is velük és neveli a gyermekeket. Az egyszerű, de tisztaságtól ragyogó ebédlő, konyha, betegszoba mind azt a célt szolgálják, hogy letöröljék a gyermekek arcáról a könnyeket... ”,0‘ A hat, és tizennégy év közötti diákok hamar birtokukba vették az intemátust, és augusztus 144
