Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Néma Sándor: Vízibíráskodás a Győr vármegyei Csilizközben (Vizek, árvizek és a társadalmi konfliktusok összefüggései a 18-19. században)
Néma Sándor Vízibíráskodás a Győr vármegyei Csilizközben (Vizek, árvizek és a társadalmi konfliktusok összefüggései a 18-19. században) A folyókon és azok partmenti településem, jelen esetben a Dunán és ágain, az árvizek, a partmosások mindig súlyos társadalmi konfliktusokat okoztak az elmúlt évszázadokban. E konfliktusok vizsgálatához kiváló lehetőséget biztosít a történelmi Győr vármegyéhez tartozó Csilizköz. A sajátságos összeütközéseket az áradások, a Duna kiöntései, a gátak átszakadása, a belvizek és levezetésük váltotta ki, főként a tekintetben hogy ki, hogyan és mivel járult hozzá a gátak építéséhez. Konfliktust szülhetett az is, hogy melyik település, mely határrészén folyjon át a belvíz, s átengedheti-e a feljebb, magasabb területen lévő község - sok esetben minden előzetes értesítés nélkül - az alacsonyabban fekvő település határába a belvizet? Ez a folyamat, ezek az érdekellentétek vezettek el a vízibíráskodás kialakulásához. A vízbíró, vagy vízibíró fogalmát Magyarországon eddig soha sehol, egyetlen jogi, néprajzi, vagy történeti szakirodalom sem tárgyalta. Feladatuk a belvizek levezetésének megtervezése, koordinálása, összehangolása volt, illetve lett volna, mivel a hét község eltérő státusza - lévén szó jobbágy településekről, közbirtokosságról, nemesi községről - meghiúsította az egyébként közös veszélyeztetettségből, s közös érdekből eredő megoldást, az együttműködést. A nemesi községek és jobbágy falvak elöljáróiból és bíráiból álló testület csak 1834 és 1847 között működött. E történésekből villantunk fel néhány esetet, a különleges helyzetű, folyóvizekkel ölelt Csilizköz életéből. A területet elsősorban a Nagy- vagy Öreg-Duna veszélyeztette, különösen a szapi szakaszon. Itt volt a legveszélyesebb a folyam. A szétterülő ágak miatt sokszor még a fő sodorvonalat is nehéz volt megállapítani. Ha a Duna elsodorta az egyes falvak határrészeit, vagy az egyes birtokos családok tulajdonát, évtizedeken keresztül tartó határperek zajlottak. Ezeknek a konfliktusoknak megoldását végül is a Duna szabályozása csillapította, majd oldotta meg. A Csilizköz, a Csallóköznek a történeti Győr megyének volt a része, az 1850 és 1861 közötti időszakot kivéve, ekkor ugyanis Komárom vármegyéhez tartozott. A területén hét település található: Balony, Csiliznyárad, Csilizradvány, Kulcsod, Medve, Csilizpatas, Szap. A terület elnevezését a Dunához csatlakozó Csiliz folyómederről nyerte, mely a Csallóköztől választotta el. A Csilizköz 1918-ig Magyarországhoz, 1918-tól 1938-ig Csehszlovákiához, 1938 és 1945 közt újra Magyarországhoz tartozott. 1945-től 1992-ig ismét Csehszlovákiához került, s 1993. január 1-jétől az önálló Szlovákia része lett. A területet külön érdekessé teszi zárt volta, mivel a Nagy-Duna és a Csiliz folyam határolta, s így az áradások, belvizek, a folyóágak változásai, s ezek évenkéni újra és újra ismétlődése ugyanazokat a konfliktusokat generálta a falvak lakosai, s birtokosai között. 1786-ban Csiliznyáradnak és Csilizradványnak a gróf Illésházy család, Kulcsodnak a pannonhalmi bencés rend, Medvének a gróf Viczay család, Balonynak a győri káptalan, Patasnak a nyitrai kamarai adminisztráció volt a birtokosa. Szap települést 1768-ban praedialista községnek tartották, de egy 1771-es megyei jelentés szerint, országos nemesek (curiales nobilitares) lakták. Az utóbbi két falu úrbáriumot sem kapott, s az úgynevezett jobbágyközségekben is nagy létszámú nemes élt. (Lásd 1-2. számú táblázat.)1 9
