Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
XIV. rész. Újra a fronton
osztályparancsnok, Nagy Kálmán százados volt. Most is emlékszem, Piroska volt a fedőneve a védőkörletemnek. Ahogy a telefont felvettem, alig kimondtam:- Halló, itt Piroska!- Te vagy?- Igen. Én vagyok - rögtön megismertem Nagy Kálmán százados hangját.- Mi történt nálatok a vonalban?- Miért? - kérdeztem a századost.- Azért, mert most volt itt a vezérőrnagy úr és rettentően lemart, hogy az egész védővonal egy kupleráj.- Ne haragudjon a százados úr, nekem a vezérőrnagy úr nem ezt mondta.- Igazad van! Nagyon, de nagyon megdicsért, azt mondta, nagyon sajnálja, hogy nem vagy hivatásos. Azt is mondta, hogy nálatok ebédezett, és nagyon finom ebédet kaptak. Csak azt sajnálja, hogy még egy cigarettával sem tudott megkínálni. Hányán vagytok? - kérdezte a százados.- 44-en, százados úr!- Jó, köszönöm, mert a vezérőrnagy úr kérte. Különben mindjárt ott leszünk, báró Jósika Samu főhadnagy úrral, hogy személyesen gratuláljak neked és a szakasznak.- Köszönöm a dicséretet a százados úrnak! Ezzel letettük a kagylót, fél óra múlva már ott is voltak. Osztályparancsnokom két kézzel fogott velem kezet, meg a főhadnagy úr is. Az hogy egy százados meg egy főhadnagy kezet nyújtson egy őrmesternek, abban az időben nagy szó volt. Életemben Tilger Ferenc volt az első és az utolsó tábornok, aki kezet fogott velem. Mert még hadnagy sem volt, rajtuk kívül, aki bármilyen formában lekezelt volna velem. Mert az akkori hadseregben ez nem volt divat. Az őrmester csak arra volt jó, hogy a piszkos munkát elvégezze. Mindig a legénység és a tisztek között őrlődött.) A szakaszom kapott fejenként fél liter rumot, és száz darab Symphonia cigarettát. Egyik nap este felé megszólalt a telefon, Szlávik főhadnagy úr telefonált, hogy azonnal menjek hátra, a hadosztályparancsnokságra, Nagy Kálmán százados úr hivat. Elindultam, nem vittem magammal kísérőt, a parancsnokság hátul volt, jó másfél kilométerre. A parancsnokság valami iskola félében volt, ott volt az egész tiszti kar.- Nagy Kálmán százados úrnak jelentem, hogy parancsára megjöttem!- Mit gondolsz, miért hivattalak?- Nem tudom, százados úr!- Na idefigyelj! - mert tegezett - Eltűnt Erődi Harag Tamás százada. Már vagy két hete semmi hír nincsen róla. Meg kell keresni, legalábbis valami hírt szerezni róluk.- Százados úr, az osztályban alkalmasabb ember, mint én, nincs?- Nincs! - felelte a százados. - Itt az urak mind azt mondták, erre a feladatra egyedül te vagy alkalmas, mert olyat nem küldhetek, aki csak magyarul tud. Te pedig mind a három nyelvet beszéled, amire itt pontosan szükség van, a magyart, a németet és az ukránt. Vállalod igaz?- Vállalom! - mit mondhattam mást.- Rendben. Hány emberre van szükséged? Három-négy?- Nem százados úr! Nekem egy ember elég, de az az legyen akit én kiválasztok!- És ki lesz az? 216
