Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
XII. rész - Partizán vadászat a Jelinói erdőben
ga alatt. így Olaszország két részre szakadt, Rómától délre a szövetséges csapatok foglalták el, Rómától északra pedig maradtak a német és fasiszta olasz csapatok. Bár ezek már nem sokat jelentettek a hadműveletekben, annál többet a németek elleni partizánharcokban. Amikor a visszavonulási parancsot megkaptuk, hamarosan németek szállták meg a falut. A védőkörletet átadtuk, lóra ültünk és megindultunk Bobruiszk felé. Az országút most is olyan zsúfolt volt, mint mikor előrementünk. Csak az volt a különbség, hogy most nem csak a front felé mentek, hanem visszafelé is özönlött a nép. Rengeteg német sebesült, aki járni tudott, gyalogmenetben baktatott visszafelé. Közben jött egy-egy teherkocsi, amelyik felszedte a gyengébbeket, akik már nem bírták a gyaloglást. Nemcsak a németek, hanem a németeket kiszolgáló kollaboránsok, egész családok vonultak lovas kocsikkal nyugati irányba. Az országúton nagyon lassan tudtak menni, de mi is, mert a főutat a németek teljesen lefoglalták. Volt, akiket szabályosan lelökdös- tek az útról. Estére megérkeztünk Bobruiszk, ugyanabban az istállóban szállásoltunk el, mint amikor előrementünk. Beszállásoltunk, vacsora nem volt, másnap valahonnét tudtak valamennyi krumplit szerezni. A németeknek volt vagy 60 tehenük ott a réten, legelésztek, de nagyon őrizték. Egyszer csak odajött hozzám egy német törzsőrmester, azt kérdezte, hogy van-e olyan, aki tud fejni. Azt mondta, hogy nekik csak 2-3 liter tej kell, a többi mind a miénk lehet. Nem telt el 10 perc, máris mentek az emberek egy csészével fejni. Adtunk a németeknek is, többet, mint amennyit kértek, a többi kifejt tejet meg egyformán elosztottuk. Még néhányan hátra voltak a fejéssel, Hetesi hadnagy kijött a sátorból, és meglátta, hogy az emberek csajkával meg kulaccsal jönnek. Mikor odaértek, megkérdezte őket:- Mi van a csészében?- Tej - mondták.- És honnét hozzák?- Innét a németektől!- Ki adott rá engedélyt? Mondták, hogy én szóltam, hogy aki tud fejni, az mehet a tehéncsordához. Nyolc óra tájban jött Pongrácz Miska, a hadnagy legénye, hogy azonnal menjek a hadnagy úrhoz. Ahogy voltam ott az istállóban, úgy azonnal el is indultam. A hadnagy sátra előtt jelentkeztem.- Hogy jelentkezik maga a parancsnokánál? Nincs rendesen felöltözve, nincs megborotválkozva!- Ahogy voltam, úgy jöttem hadnagy úr!- Mondja, ki adott magának engedélyt arra, hogy a szakaszt ráengedje a szövetségesek tulajdonára?- Nem kellett engedély, mert a németek kértek meg arra, hogy fejjük meg a teheneket.- De én tőlem miért nem kért engedélyt?- Azért, mert a hadnagy úrnak a németek tulajdonához semmi köze, meg nekem sem!- Elmehet! Még ma találkozunk! - mondta a hadnagy. Délben éppen sorakoztunk, de az ebédosztást nem lehetett megkezdeni, amíg Vitéz nemes Újházi Béla meg nem érkezett. Egyszer csak megjelent a vezérkarával. Az őrnagy azzal kezdte a beszédet:- Ki nincs megelégedve az ellátással? 196
