Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
X. rész. 1942 júliusától
X. rész 1942 júliusától Pár napig még Hutor Mihajlovszkiban maradtunk, majd 3 napi gyalogmenet után értünk Rilszk városába, közvetlenül Kurszk alá. Az úton tikkasztó hőség volt, a II. hadsereg alakulatai még mindig vonultak. Július dereka volt, a hadsereg nagyobbik része pedig augusztus elején érte el a Don folyót. Rilszkben beszállásoltunk egy lovassági laktanyába. Itt még Toszt főhadnagy és Bagoly Csöpi is velünk volt. Másnap Toszt főhadnagy összehívta a még meglévő tényleges és a harmadéves legénységet, akik 1941-ben jöttek ki. Bizony már alig voltunk harmincán. Azt mondta, hogy két turnusban kapunk szabadságot, három hetet. Mi még nem leszünk leváltva, csak a tartalékosok. Volt nagy öröm, csak az volt a probléma, ki menjen először. Nem tudtunk megegyezni, mindenki az első turnussal akart hazamenni, mert valamennyien 1940 karácsonyán és újévkor voltunk odahaza szabadságon, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy sorsot húzunk. Ezt tartottuk a legigazságosabbnak. Én pontosan az elsőt húztam ki. Aki az elsőt húzta az örülhetett, mert bizony a második már nem volt olyan biztos. Volt, aki soha nem került haza. Délre mindenki megkapta a szabadságos levelet. Megebédeztünk, felvételeztük a háromnapi hideg élelmet és megindultunk Koronyevóba. Innen indult egy vonat Vorozsbára. 10 kilométert kellett gyalogolnunk, hogy Koronyevóba érjünk. Már vagy 2 kilométert tettünk meg, amikor Sarkadi Pisti visszanézett, valaki vágtázott utánunk. Egy vezetéklovat is hozott.- Szentségemre mondom, hogy valamelyikünknek vissza kell menni. Hamarosan el is ért bennünket a tartalékos katona Szűcs András.- Szakaszvezető úr! Az őrnagy úr parancsa: azonnal jöjjön vissza. Nem tehettem mást, felültem a vezetéklóra, az úgyis az enyém volt. Mikor a szálláskapuba értem, összetalálkoztam Toszt főhadnaggyal.- Mi az te még itt vagy? - kérdezte.- Visszajöttem főhadnagy úr, mert az őrnagy úr visszarendelt.- Ilyen nincs! - jelentette ki. - Gyere velem, majd én elintézem. Ezzel rögtön mentünk is az őrnagyhoz. Kopogott, de nem várt választ, csak bementünk.- Őrnagy úr! Miért nem engedi a szakaszvezetőt szabadságra?- Azért mert nekem szükségem van most egy tapasztalt parancsnokra. Érti főhadnagy úr?- De minket sem tanított senki! Mi magunk jöttünk rá a háború fortélyaira.- Értse meg a főhadnagy úr, hogy akkor sem mehet haza!- Én tiszt létemre meguntam ezt az értelmetlen háborút - jelentette ki Toszt főhadnagy. És vegye tudomásul, hogy a szakaszvezető haza fog menni. Különben az őrnagy nem nagyon mert szembeszállni a főhadnaggyal, mert a főhadnagy mögött ott volt a Horthy.- Gyere velem! - szólt nekem a főhadnagy. Letisztelegtünk az őrnagynak és kimentünk. Szűcs András még mindig fogta a lovakat az udvaron. 140
