Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)

IX. rész. 1942. január. Jelinói erdő

Mondtam a kocsisnak, hogy a szánkót valahogyan vontassa be a faluba, ott majd szerzünk egy másikat. Hat embert otthagytam, én, a Mórocz, meg a csendőr előre lovagoltunk a faluba. Egy kicsit azért izgultunk hiszen alig négy kilométerre heves harcokat vívtunk. Vagy húsz házba bementünk mire találtunk megfelelő szánkót. Gyorsan kihúztuk az utcára, ráfogtuk a lovakat, átraktuk a halottakat, aztán lóra ültünk és megindultunk. A hó már elállt, a holdvilág kezdte elnyomni a felhőt, de a szél továbbra is hordta az apró havat. A századnak híre-hamva sem volt, az út is egyenlő volt a mezővel. Már jó sokat mentünk, mire beértünk egy faluba, de mielőtt megközelítettük volna néhány lövést leadtunk. Gondoltuk, ha vannak a faluban, akkor viszonozni fogják a tüzet. Két ember megfogta a lovakat és vezették, mi pedig hatan gyalogosan mentünk be. Ahogy beértünk, kísér­teties csönd volt, még kutyaugatás sem hallatszott. Borzasztó gyanús volt. Azt már megállapítot­tuk, hogy a század nincs a faluban. Már a falu közepe felé jártunk, amikor világosságot láttunk az egyik ház ablakában. Óvatosan odalopóztunk az ablak alá és hallgatóztunk, hogy milyen nyelven beszélnek. Jó húsz perc hallgatózás után értettük meg, hogy magyarul beszélnek. Azért a fegyvert óvatosságból lövésre készen tartottuk, úgy mentünk be. Először az udvarban néztünk szét, aztán az istállóban. Meglepetésünkre a mi századunk lovai voltak, három darab. El nem tudtuk képzelni, hogy lehet az, hogy ezek itt vannak, és a faluban semmi őrség. Megmondom őszintén ez valamennyiünknek gyanús volt. Óvatosan mentünk be a házba. Az ajtót hirtelen kinyitottuk és megkönnyebbültünk. A szobában Jugovics Jóska, Serényi Balázs, meg a Jámbor Feri volt, a rádiójárőr.- Ti mit csináltok itt? - kérdeztem.- Hát itt szállásolunk. - felelte Serényi Balázs, ő volt a rádiójárőr-parancsnok, szakaszvezető.- És a század?- Az is itt van - felelték mindhárman.- Vegyétek tudomásul, rajtatok és rajtunk kívül nincsen senki a századból. És ti honnét jöttök vagy mi van?- Nem is tudom - mondta Serényi Balázs. Mikor elmondtam neki, hogy mi történt, meglepődött. Ók is elmondták, hogy Toszt fő­hadnagy azt mondta, hogy ebben a faluban fogunk beszállásolni. Mi itt a ház előtt álltunk meg, mert a század is megállt.- Hogy hívják ezt a falut? - kérdeztem.- Nem tudjuk.- És ha most mi nem jövünk, mit csináltok?- Lefekszünk és alszunk.- Közben jönnek a partizánok és alvó helyetekben agyonlövöldöznek benneteket. Jámbor Feri nős volt, a másik kettő korombeli. Mondtam nekik, hogy felelőtlenséget csi­náltak, majd összepakoltam és Serényi Balázzsal mentem biztonságos szállást keresni. A falu közepén négyfele ágazott az út. Balázzsal bementünk az egyik sarokházba, ez valamikor ven­dégfogadó lehetett. Az udvarban volt egy hosszú istálló, talán húsz ló is elfért volna benne, de csak kettő volt.- Ide költöztünk be, figyelőt is állítottunk. A szoba is megfelelt mind a tizenegyünknek. Elszállásoltuk a lovakat is, adtunk nekik szénát, mert az volt bőven az udvarban. Aztán 102

Next

/
Oldalképek
Tartalom