Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)
Az angol zónában
Pár másodperc után vigyorgó képpel kiabál le nekünk:- Gyertek, ez nem angol, hanem lengyel! Felmegyünk a lépcsőn. Az egyenruhás katona valóban nem angol. A karján ott a felírás: - Poland. - Megkönnyebbülten ülünk be a vonatba. A vonat kigördül a pályaudvarról, lassan elhagyjuk a várost. Gondolatokba merülve hallgatjuk a kerekek zakatolását. Arra riadunk fel, hogy a vonat megáll. Mindenki igyekszik gyorsan leszállni. Kiderül, hogy az angol - amerikai zónahatáron vagyunk.-Ausweis! Ausweis! /Igazolvány!/ - kiabálják az angol katonák. Megdöbbenve nézünk körül. Altenbecknél vagyunk. Egy felrobbantott viadukt van előttünk. Nagy tömeg tolong a másik oldal, az „ígéret földje" felé. Az amerikai zónában már elengedték a hadifoglyokat. - De jó lenne már a másik oldalon lenni! Egyelőre folyik az igazoltatás. Elől a tömeg előtt angol géppisz- tolyos katonák vizsgálják a papírokat. Körülnézünk. Jobbról, balról és hátul is angol őrség. Innen nem lehet megszökni. A tömeg halad előre, mi nem igyekszünk. Van ugyan igazolványunk (angol-német nyelvű), de az csak arra jó, hogy lefogjanak bennünket és visszavigyenek a lágerbe. Lökdösnek bennünket, de hagyjuk, hogy megelőzzenek minket. Az utasoknak körülbelül kétharmadát igazoltatták, amikor az angolok kiabálni kezdtek:- Come on schnell! - Schnell! Mi pedig a többiekkel együtt siettünk a másik oldalra.- No ezt megúsztuk! Az utasokat most már az amerikaiak vették kezelésbe. Egy pályaudvar magas falakkal körülvett udvarára terelték az embereket és egy ajtón egyesével engedték igazoltatás után felszállni a vonatra. Igazolványt kerestünk a zsebünkben. A hadifogoly igazolvány nem jó, mert azonnal kiderül, hogy az angol zónából szöktünk meg. Sok kotorászás után találtam egy fekete MÁV arcképes igazolványt a régi szép időkből, amikor még civil és tanár voltam. Megpróbálom. Fénykép van benne, horogkeresztes pecsét nincs, talán jó lesz. Határozottan, mint akinek legnagyobb rendben a szénája, nyújtom az igazolványt az amerikai őrmesternek. Megnézi, rám néz, keményen tiszteleg, nyílik az ajtó, a két katona is tiszteleg és én 63
