Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)
Szökés
Amint a lövöldözés csillapodott, hol egyikünk, hol a másikunk ugrott fel, rohant vagy 10-15 métert előre, aztán újra levágódott a földre. így lassan haladtunk előre, de láttuk, hogy a tábor túlsó oldaláról, ahol az őrszoba volt, két páncélos indult. Az volt a céljuk, hogy a tábort megkerüljék és utolérjenek bennünket. A reflektorok fénye mutatta, hogy hol vannak a páncélosok. Már be is fordultak a tábor két végén. Rövidesen a mi oldalunkra érnek. Rohanunk, ahogy csak bírunk a közeli erdő felé. Ha elérjük az erdőt, megmenekültünk, ha nem, akkor. Nem is tudjuk végiggondolni. A két páncélos befordul a tábor északi és déli végénél. Fényszóróik végigpásztázzák a terepet. A rohanó, mozgó alakokat felfedezik az erdő közelében. A páncélosok nehéz-géppuskái és gépágyúi működésbe lépnek. Lövedékek csapódnak be közelünkben. Utolsó erőfeszítéssel elértük az erdő szélét és az erdő szélén húzódó mély árokba zuhantunk. Megmenekültünk. Az erdő fáinak golyótörte ágai hullottak a hátunra, de a lövedékek már nem árthattak nekünk. Fellélegeztünk. De máris futunk tovább az árokban. Csak akkor nyugodtunk meg kissé, amikor megszűnt a lövöldözés zaja és elhalt a páncélosok dübörgése. Aztán elindultunk az erdőben. Egy óra múlva megdöbbenve tapasztaltuk, hogy eltévedtünk. A táborba éjszaka érkeztünk, egyszer sem jártunk a környéken, a drótkerítésen túl. Volt ugyan egy vázlatrajzunk a környékről, de fogalmunk sem volt, hogy hol vagyunk, merre kell mennünk. Hárman háromfelé akartunk menni. Végül megegyeztünk, hogy csak egy vezető lesz, a többiek annak parancsát teljesítik. Elindultunk egy, szerintem jó irányba. Teljesen bizonytalan botorkálás közben egy patakra bukkantunk. Emlékeztem rá, hogy éjjel, amikor a táborba érkeztünk, egy hídon mentünk keresztül. Ezt a hidat akartuk megtalálni. De merre is lehet? Megindultunk a patak mellett. Végre egy magasfeszültségű vezetékhez értünk. Arra is emlékeztem, hogy egy ilyen vezeték keresztezte a táborba vezető utat. Keresztülgázoltunk a patakon és követtük a vezeték irányát. Végre fellélegeztünk, mert megtaláltuk az utat. Innen már csak nyolc kilométer Höfelriege vasútállomása, ahol vonatra akartunk 58
