Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)
Először a szögesdrót mögött (Bocholt)
Bérbaltavár, Újkér, az esküvővel Irénkével, Sopron Bécsújhely, Csehország, Németország, Dánia Ulfborg Kirk, Rangstrup, Arnitlund, Hof Hauberg, Bocholt,a hadifogolytábor. Az egész olyan, mint egy lidérces álom. Úristen, mikor lesz vége már ennek az álomnak? Az új esztendő, 1946. napjai lassan múltak. Ezért megfigyelhettem az időjárást is. Wesztfáliában igazi óceáni klíma uralkodik. Januárban mindössze egyszer csökkent a hőmérséklet -10 °C fok alá. A többi napon reggel O fok körüli volt a hőmérséklet. Eső annál több esett. Mindössze egyszer láttunk csak havat, amikor nagy pelyhekben hullott, de az is azonnal elolvadt. A bíztató hírek egymást kergetik. Februárban az a hír járja, hogy március közepén megindul a szállítás és ránk is sor kerül. Egyetlen aggasztó hír is elterjedt, hogy bennünket előbb Eselheidebe szállítanak. Erről a táborról semmit sem tudtunk, valahogy mindenki szívesebben maradt volna Bocholtban, minthogy egy új, ismeretlen táborba vigyék. Csak az a baj, hogy erről éppen úgy, mint sorsunkról, nem mi döntünk. A táborban néha tréfás dolgok is történnek, amiken mindenki derül. Február elején történt. Két honvéd egy nyulat szerzett a városban. Azon gondolkodtak, hogyan hozzák be a táborba. Úgy döntöttek, hogy két spárgát kötöttek a nyúl hátsó lábaira és maguk előtt hajtották. A kapunál az őrség nem akarta beengedni őket, mert parancs, hogy a táborba semmit sem lehet behozni. Végre előkerült egy tolmács, akinek segítségével megmagyarázták az őrségnek, hogy ők nem hozzák a nyulat, - hisz nagyon jól tudják, hogy a táborba sem behozni, sem innen kivinni semmit sem lehet, - hanem az jön velük. Az őrség jót nevetett az indokláson és a parancsnok, s egy főhadnagy elé vitték a két katonát. Ő is elnevette magát és elzavarta a két tréfacsinálót a nyúllal együtt. - Most látom igazán, hogy a magyarok mennyire furfangos és ötletes emberek. Ezért mondták az angolok: „ Sokféle néppel volt már dolguk, de ilyennel, mint a magyar, még nem." Február másodikán egy szerelvényre való szlovák hagyta el a tábort. Elaza szállították őket. Köztük sok volt a magyar, akik tudtak szlovák nyelven beszélni. Számunkra biztató jel volt, mert azt jelen41
