Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)
Először a szögesdrót mögött (Bocholt)
hozzánk. Annyit azonban sikerült elrejteni, hogy a tüzelésben nem lett fennakadás. November elején ezt írtam a naplómba: - „A tábor lakói az utóbbi időben valóságos tolvajok lettek. Nemcsak a földekről lopták el a leveles dohányt, mint eddig, hanem most már meglátogatták a krumplis vermeket is, de ellopták a kacsát, a libát, a csirkét. A múltkor egy marhát vágtak le és a két combját hozták be, a többi részét ott hagyták. Hát így múlnak a napok." November végén a szökések alábbhagytak. Négy szökött magyart elfogtak és Münsterbe vittek. A hadbíróság három hónapi börtönre ítélte őket önkényes eltávozás miatt és a büntetés letöltése után visszatoloncolják a szökevényeket valamelyik táborba. A múltkor az egyik honvéd a századunkból hazulról levelet kapott. Persze nem volt boldogabb ember nála az egész táborban. Mindenki őt irigyelte, jómagam is . - Mi már irtunk egy-két vöröskeresztes lapot, de mint később kiderült, ezeket otthon nem kapták meg, valahol elsikkadtak vagy elégették őket. December eleje több változást hozott a hadapródoknak. Az első az volt, hogy átköltöztünk egy kis szobába, ahol ezután négy hadapród lakott eléggé kényelmesen. Először nagyon sivár volt a szoba, de szereztünk asztalt, néhány széket, kályhát, így már egészen elfogadható lett. A másik változás, a hónap elejétől a hadapródok is a tiszti étkezdén kapták a kosztot. Érthetetlen előttem az egész. Mikor a táborba kerültünk, megkérdeztük, hogy nem kaphatnánk-e mi is ott étkezést. Azt válaszolták szó sem lehet róla, hogy a hadapródok oda kerüljenek. Decemberben meg a mi megkérdezésünk nélkül elintézték a dolgot. Az előzmények után természetesen visszautasítottuk ezt a megoldást. Csak ismételt rábeszélés és kérés után fogadtuk el a felajánlott lehetőséget- A koszt itt összehasonlíthatatlanul jobb mint a legénységi konyhán. Ott mindig ugyanazt a „bölöncét", azaz csirizt (másnak nem mondható) kaptuk, amibe belefőztek krumplit, darát, burizst, sárga- és takarmányrépát és mindazt, amit az angolok adtak. - A tiszti étkezdén volt néha egy kis tészta, néha egy kevés pörkölt is került a tányérra, pedig ott is annyi volt a fejadag, mint a másik konyhán. Soha nem hittem 38
