Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)
Fogságba kerülünk
Az első szakasznál kezdi: mindenki rakja a maradék koronáját a szatyorba. Egymás után hullanak bele az egykoronások, a kétko- ronások, a tízesek és a százasok. A harmadik szakasz mellett álltam, már félig volt a szatyor pénzzel, de mindenki rakja bele a maradék koronákat. Én is dobtam bele egy százast. Aztán a negyedik szakasz is adakozott. A táska jól megtelt pénzzel. Az asszony csak nézi, nézi mit csinálnak azzal az ócska szatyorral. Közben jön a parancs. Indulás! - A szakaszvezető odaviszi a szatyrot a nénihez, kezébe adja. Tessék, ez a magáé! - mondja magyarul. Az asszony kinyitja a táskát. Néz, majd bennünket néz. Nem akar hinni a szemének. Tényleg, az övé ez a sok pénz? - Nem tudja elhinni. Közben elvonul mellette a század. Mindenki mosolyog rá, integet neki. Még mindig csak néz, csak néz. Nem akar hinni a szemének. - Aztán megért mindent. Az út szélén áll és integet. Már jó távol vagyunk, de még mindig ott áll, fogja a szatyrot és zsebkendőjével integet utánunk. Vajon mit gondol rólunk, magyarokról? Mi pedig beérkezünk Tönderbe. A főtéren egy dobogón áll egy hosszú angol tizedes. Aki elmegy előtte, az fogságba kerül, aki innen van, még szabad. Német katonák intézkednek, minden fegyvert le kell adni. Mi is ledobjuk a pár puskát, amit biztonság kedvéért megtartottunk. Én is kicsatolom a derékszíját, hogy ledobjam a pisztolyomat. Meglátja az angol, felemeli a kezét. Offizier, non! - mondja. Visszacsatolom a derékszíját és még egy hétig hordom a pisztolyt. - Érdekes fogság ez, még revolvere is lehet a hadifogolynak. (Később természetesen le kellett adni a fegyvert.) Mi pedig Tönder után átléptük a német határt és most már német földön meneteltünk a fogság felé. Még a határon túl is tömérdek összetört puska hevert az út mellett. Néhol gyerekek futkároztak sisakkal a fejükön, másutt puskával vagy széttört fegyverekkel játszottak háborúsdit. Mellettünk az úton német teherautók dübörögve szállították a fogolytáborok felé a „kamerádokat". - Néha egy-egy angol autó robogott el mellettünk, benne rendszerint négy „tömi" ült. Arcukon hideg fölény, hisz most itt ők az élet-halál urai. 21
