Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)

Dániában

a szerszámokat rakták össze. Rájuk vártam, amikor hirtelen megállt mellettem egy autó. Német százados szállt ki belőle. Kérdezi:- Hol vannak a katonák?- Oda mentek - mutatom a farmot.- Ki adta a parancsot?- Én!- Miért?- Mert esik az eső!- A fronton is esik!- Csak ez az egy ruhájuk van - próbáltam mentegetőzni.- Azonnal adjon parancsot a munka folytatására!

Nem mondta, de láttam rajta, ha nem teljesítem a parancsot, agyonlő.

Kiadtam a parancsot, hogy azonnal folytatni kell a munkát. A legénység látva a helyzetet, azonnal szó nélkül folytatta a munkát. Ezután bizony gyakran kaptunk ellenőrzést és a kijelölt feladatot minden nap pontosan el kellett végeznünk.

A dánok különben bennünket, magyarokat szerettek és becsültek. 1945. áprilisában már érezte mindenki, hogy rövidesen vége lesz a háborúnak. Nekünk kiadták mindig a munkát, ha ez nem volt, folyt a kiképzés.

Egyik alkalommal egy idős parasztember jött hozzám és elpanaszolta, hogy a fia elment partizánnak, egyik cselédlegénye otthagyta, mert másutt nagyobb fizetést ígértek neki, a másik meg beteg. O meg öreg, nem tud úgy dolgozni, ahogy kellene. Kért, hogy adjak neki egy-két munkást. Megsajnáltam. Megkérdeztem, hogy ki segítene a bácsinak. Katonáim is unták a kiképzést, ezért vagy ötvenen jelentkeztek. Kiválasztottam három rendes fiút. Megmondtam nekik, hogy rendesen dolgozzanak, szégyent ne hozzanak ránk. Ha valami egyenruhát látnak, bújjanak el akár hová, ha kell a föld alá is. - Egyébként katonáim szívesen mentek dolgozni, mert először is leültették őket és tömték beléjük az ennivalót, délben megebédeltették őket. Délután két óra körül vonultunk be, akkor pedig megrakták a kenyérzsákot is élelemmel. Ezért szívesen és rendesen dolgoztak. így elterjedt a környéken, hogy milyen jó dolgos emberek a magyarok.

14