Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
2. Pest, 1840. augusztus
ment. A télre nálok igen sok mulatság Ígérkezik, mert deputácio 460 lesz, 461 és többnyire mind Liberális emberek vannak kinevezve. 462 Deák, ifjú Pronai 463 és Lajosnak több jo barátjai. Lesz a koketirozásnak 464 hele Zuzinál. Majd magam is meg próbálom, és ha Deáknál sikerül, re sem mérgesedtek el. Pestről való távozásuk alkalmával ugyanis barátnője, Teréz mellett Rudolf is elkísérte utazó kocsijukhoz a két, Pestet elhagyó hölgyet, az immár özvegy Tanárkynét és 23 éves leányát. (T-ir. XXV. TGhoz írott lev. 54. levél.) Az OSZK Kézirattárában található a fiatal ügyvéd, vagy ahogy magát tréfásan nevezte, „ügyvész", egyik levele barátjához, a győri orvos, lapszerkesztő és író Kovács Pálhoz (1808-1908) (Levelestár Fond 499/20). Az 1840. júl. 29-én kelt levélben Rudolf arra kéri barátját, hogy ha találkozik Tanárkynéval Győrben, üzenje meg neki, szeretne vele és a lányával a városban vagy Szemerén találkozni. A kérés nyilvánvalóan összefügghet a két fiatal kapcsolatának megszakadásával. Érdekes, hogy Madarász József visszaemlékezéseiben fölidézi, hogy a kormánypárti megyei többségben milyen nagy megrökönyödést keltett az 1830-as évek végén a korábban konzervatívként elkönyvelt családból származó Meszlényi Rudolf megjelenése és küzdelme a megyegyüléseken, a Fejér megyei ellenzék soraiban. A fiatal politikus vitézkedését Fejér megye 1848-as közgyűlésén Boross Mihály író, 1849-ben és 1861-ben megyei másodalispán, is méltányolja, amikor évtizedekkel később megjelent emlékiratában meleg hangon sorolja elévülhetetlen érdemeit a reformkori politikai csatározásokban: „Meszlényi Rudolf a liberális párt kitűnő szónoka, lelkes hazafi, szeplőtelen jellemű férfiú..." (Boross Mihály: Élményeim í848-1861. Bp., 1881-1882. 6.) Ennek ellenére a konzervatív Fiáth Ferenc báró eléggé tárgyilagosan emlékezik meg róla. Elismeri, hogy „mérsékelt előadása, csinos külseje" miatt szívesen fogadták még azok is, akik tőle eltérő politikai nézeteket vallottak. (Madarász, 1883. 83.; Fiáth, 1878.1. 205.) 460 deputácio - követség, bizottság, küldöttség; itt: választmány. 461 A magyarországi polgári átalakulásért folytatott politikai küzdelem a reformkor évtizedeiben egyszerre több színtéren zajlott le. A haladó és a konzervatív erők leginkább a megyegyűléseken, illetve országos viszonylatban sokkal látványosabban az országgyűléseken mérkőztek meg egymással, de 1841-től kezdve, a magyar politikai sajtó megszületése után, már a sajtó hasábjain is állandósult közöttük a harc. Rajtuk kívül azonban rendkívül szenvedélyes harcoknak voltak a színterei az ún. Országos Választmányok is, amelyeket valamely diéta azzal a céllal küldött ki, hogy egy-egy meghatározott kérdés rendbe tételére tervezetet dolgozzanak ki a következő országgyűlés számára. Az 1839-40-i diéta három választmányt hozott létre. Közülük a legjelentősebb az 1840: V. törvénycikk által létesített választmány, amelynek feladata az volt, hogy egy célszerű büntető és javító börtönrendszer tervét dolgozza ki. (Varga János: Deák és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete. Zalaegerszeg, 1980. 3-4. /Zalai Gyűjtemény 15./ Vö. Szabó András: Deák Ferenc büntetőjogi nézetei. Deák Ferenc emlékezete. Szerk. Szabó András. Bp., 2003. 27.) 462 Ez így nem felel meg a valóságnak. Valójában a jelentős választmányban számszerűen a konzervatívok alkották a többséget. A 45 tagból álló választmányba az 1839-40-i országgyűlés tagjai közül mindkét politikai irányzat részéről igen fajsúlyos egyéniségek kerültek be. A királyi táblát, a káptalanokat és Horvátországot kizárólag konzervatívok képviselték, és a főrendek 15 megbízottja közül is csupán Eötvös József báró volt liberális. Ezzel szemben a rendek táblája megyei megbízottként tekintélyes liberális politikusokat juttatott a választmányba. így a megyék küldötteinek 80%-át valóban az ellenzék adta. Deák Ferencen kívül tagjai voltak még a választmánynak például Pázmándy Dénes, gróf Pejacsevich János, Bezerédy István, Palóczy László, Pulszky Ferenc, Klauzál Gábor és báró Wenckheim Béla. Nincs tudomásunk arról, hogy bármelyik Prónay helyet kapott volna a választmányban. Mindenesetre a 45 tagú választmányban az ellenzéki liberálisok csak 18 szavazatra számíthattak, föltéve, ha pártállását időközben egyik szabadelvű delegált sem változtatta meg. (Varga, 1980. 4-5.) 4W Prónay [Gábor], báró (1812-1875) - jogász, néprajzi és kertészeti szakíró, az MTA 1. tagja (1860). Jómódú felvidéki protestáns családból származott. 1839-40-ben Túróc vármegye követeként részt vett a pozsonyi országgyűlésen, ahol a szólásszabadságról és az egyházügyről tartott szabadelvű beszédeivel tűnt fel. 1848-ban a képviselőház tagja, de a kormányt Debrecenbe már nem követte. A szabadságharc bukása után haditörvényszék elé állították, ahol bűnéül rótták fel korábbi parlamenti beszédeit. 1851-ben a Testgyakorló Intézet. 1852-ben a Nemzeti Zenede elnöke. O volt a Műegylet és a Képtár Alapító Egyesület elnöke; ezek egyesítéséből jött létre kezdeményezésére a Képzőművészeti Társulat. Az 1839-ben alapított Pesti Szegénygyermek-kórházi Egylet újbóli működését 1855-től engedélyezték a hatóságok; a jótékonyságáról is ismert báró 1861-ig volt az elnöke. Közéleti tevékenységének fő színtere azonban az evangélikus egyház szervezete volt. 1861-ben az ev. egyház egyetemes egyházi és iskolai főfelügyelőjévé választották. Ezt a tisztét haláláig betöltötte. 464 kacérkodásnak
