Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)

XIV. A két hajdani barátnő további életútja

is tudomást szerezhetünk.

442 Haláláról, „szegény jó nemes szivü Guszta elhunytáról" is Ruttkay Józsefné Kossuth Lujza Tanárky Gyulához írott, családja nevében mély részvétét kifejező leveléből értesülhetünk.

443 Bátyja még megélte hőn szeretett Guszta húga halálát, aki valószínűleg 1882. január végén hunyta le örökre szemét... Tanárky Auguszta tehát csaknem 17 évvel élte túl nagy hírnévre emelkedő, ám élete végén sokat szenvedő fiatalkori barátnőjét és szerelmi vetélytársát. Kossuthtal, amely egészen haláláig megmaradt. Elkísérte őt Angliába, majd Amerikába, végül Itáliába. Kossuth leghűségesebb társa az emigrációban. 1859-ig vele lakott Londonban. 1859-től az itáliai magyar légió parancsnoka volt. A légió feloszlatása után haláláig Kossuth mellett maradt. 441 Ruttkay Józsefné Kossuth Lujza (*1815/16-fl902) - Kossuth Lajos húga, Ruttkay József Pest megyei alapítványi ügyész, abonyi birtokos (Rabati, 23.) felesége. Tanárky Gyulának, a család jó ismerőjének emlékezete szerint Ruttkayné „angyali jó nö" volt, aki hitvány, vérbajos férjét évekig ápolta, és nem hagyta ott, annak ellenére, hogy „az utálatos ember" megcsalta őt. (MOL R 195 TGy: Napló. 23. kötet, 149. 1885. augusztus 1.) Nem felhőtlen, gondokkal teli házasságából három gyermek született: Lajos, Béla (Albert) és Gábor. 1852-ben anyjával emigrált Brüsszelbe, onnan Amerikába. Ihász Dániel halála után bátyjához költözött Torinóba, és haláláig ápolta. 442 Ihász először 1878 telén fejezi ki „őszinte részvétét" egykori emigráns társa és barátja húgának állapota miatt. (MOL R 195 2. d. 7. tétel. Tanárky Gyulához intézett levelek. Ihász Dániel levele, 1878. február 6.) Következő leveléből már sejthető, hogy a betegség egyre súlyosabbá, nehezebben kezelhetővé vált: „Legőszintébb részvét szavait küldöm édes lelkem jó Gyulám szeretett Guszta húgod folytonos betegeskedése fölött, nyugodjunk meg az Isten akaratában, a' türelmetlenséggel ugy sem érünk el semmit." (MOL R 195 2. d. 7. tétel. Ihász Dániel levele Tanárky Gyulához, 1878. június 30.) Auguszta állapota azután átmenetileg javult kissé. Erre következtethetünk a válaszoló barát soraiból: „Őszinte szívből örvendek hogy...szeretett jó húgod is tűrhetően érzi magát." (MOL R 195 2. d. 7. tétel. Ihász Dániel levele Tanárky Gyulához, 1880. október 23.) Kossuthék is aggódva lestek a messzi távolból a kedvelt Guszta egészségének alakulását. Ezt tükrözik a bátyja mellett kitartó Ruttkayné Kossuth Lujza egy évvel később írott, őszinte megkönnyebbülést tükröző szavai: „Örömmel olvastam kedves Gusztánk egészségének javulását, Öt...is melegen idvezlem." (MOL R 195 2. d. 7. tétel. Ruttkayné Kossuth Lujza levele Tanárky Gyulához, 1881. szeptember 23.) Ekkor azonban már meg voltak számlálva Auguszta napjai. Halála 1882. január végén vagy február elején következhetett be. Miként az a bátyjához írott levelek tartalmából kideríthető, élete utolsó éveiben Gyula viselte gondját forrón szeretett Auguszta húgának, és önfeláldozóan ápolta őt. A családjához, és különösen húgához az önként vállalt emigrációban is rendkívüli módon ragaszkodó Gyula magához vette lánytestvérének hajadon leányát, Gizellát is. A két testvér ekkor a Mosón megyei Kismartonban élt, amely akkor a herceg Esterházy uradalom egyik központja volt. Mivel Ruttkayné 1882. január eleji levelében még külön üdvözli Augusztát (MOL R 195 2. d. 7. Ruttkayné Kossuth Lujza levele Tanárky Gyulához, 1882. január 7.), tekintettel az egykorú postai szolgáltatások lassúbb voltára, föltehető, hogy halála 1882. januárjának második felében következhetett be. 443 MOL R 195 2. d. 7. tétel. Ruttkayné Kossuth Lujza levele Tanárky Gyulához, 1882. február 4. Mint írta, Kossuth maga „akarta meleg részvétét kifejezni", de ezeket az együttérzést, esetleg vigaszt is nyújtó sorokat nem találtam meg Kossuth iratai és levelei között. De bizonyos, hogy az ifjabb korában megismert Auguszta emléke öreg korára sem aludt el teljesen szívében. Jóllehet az egykori udvarló közvetlenül, levélben vagy táviratban nem tudott időt szakítani arra, hogy kifejezze sajnálatát Guszta elhunyta alkalmából, megtette azt mintegy két és fél évtizeddel korábban, amikor hírét vette, hogy a két Tanárky testvér édesanyja elhunyt. Ifjabb korából jól ismerte az asszonyt, s mihelyt tudomására jutott annak halálhíre (Tanárky Sándorné Török Terézia 1858. augusztus 3-án halt meg), sietett kondoleálni bizalmas titkárának. Az „öreg" szelíd hangon behívta Tanárkyt, s együttérzéséről biztosította őt. ,,A' lelkes kék szemben" közben „egy kifejezés ült, mely félreismerhetetlenül szenvedő részvét volt." (MOL R 195 TGY: Napló. 6. kötet, 112. 1858. augusztus 11.)