Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)

XIV. A két hajdani barátnő további életútja

kór, a rák támadta meg amúgy is legyöngült szervezetét.

411 A nehéz műtét csak kérészéletű enyhülést hozott Teréz számára; állapota hamarosan tovább romlott.

412 Auguszta is rendszeresen érdeklődött szegény hajdani barátnője hogylétéről. Gyula bátyja egyik ilyen, Terézia állapotát firtató levelére csak a kijózanító rideg valóságot tudja válaszolni: „Tudni kívánod él-e még a' szegény nagy Muczid. El de csak nyavalogva, ámbár maga a' lehetőségig titkolja állapotának komoly voltát."

413 Egészségi állapotának egyre gyorsuló hanyatlásáról a testvér látleletszerűen tudósít naplójában. 1864 novemberében például rögzíti Kossuthné szavait férjéhez: „Ugye, kedvesem, ebből a szobából a magam lábain én többé nem fogok kimozdulni — ti csak úgy visztek ki belőle."

414 Két nap múlva újra meglátogatja a kormányzót Tanárky. Naplójába a következőket jegyzi fel: „Szegény Mamit már vagy két hét óta rendesen töri a láz kétszer huszonnégy óra alatt, délben és éjfél után."

415 November 23-án Kossuthné roszszul lett. Fölkelt, majd újból lefeküdt déltájban, szokásával ellentétben 410 Amikor pedig másnap már föl sem kelt és nem is evett, férje szinte belenyugodott a megváftoztathatatlanba, hogy t. i. Teréznek már nincs sok hátra.

417 A beteg asszony is lassacskán számot vetett végzetével, és kezdett megbékülni sorsával. December elején lázas állapotában ugyan, de mégis igen józanul, kimondta a rideg valóságot: „Én se élve se hal411 Tanárky Gyula részletesen leírja húgának a halálos kór első „bemutatkozását" 1862 áprilisában Teréznél, és a veszélyes műtétet is. „Még szegény Vilma' betegségének utolsó hónapjai alatt kezdődött anyjának mellén egy kis daganat, mely eleinte alig volt egy diónyi, de utóbb különösen a svajczi út alatt 's utána akkorára fejlődött mint egy nagy lúdtojás. Az orvosok mindenféle próbálgatás után végre azt jelentették ki, hogy ki kell vágni ha Ther[éz]. élni akar. Mit volt mit tenni rá kellett adni magát szegény barátnédnak, ... az operatio szerencsésen végbe ment, - de...úgy elgyengült szegény hogy tán hetek kellenek még mialatt ismét lábra állhat. A' legnagyobb baj az, hogy bízni nem lehet, nem fog e egy bizonyos idö múlva egy másik ilyen daganat talán a' másik mellén támadni - a' mi ily bajoknál nem ritka, ...egy második operatiót pedig szegény Therféz]. aligha ki fogna állhatni." ( MOL R 195 2. d. 8. tétel. Tanárky Gyula levele húgához. Turin (Torino), 1862. október 8.) Ezen időben szenderült el végleg egyetlen leánya, Vilma. 412 „Az a' szegény Teréz, annak az állapotját borzasztó szemlélni" - írja levelében a megbízható szemtanú. „Azt tudtad hogy 1862 őszén a ' mellén egy nagy daganatot operáltak, most az ugyan azon a' helyen ismét nö; nem e-lég - bal válla és karja is meg van rettenetesen dagadva, úgy hogy bal kezét rég nem használhatja. Egy híres ope-rateurt hozattak Paviából - a' ki kétszer itt volt, 's még sem merte operálni, mert félt hogy Teréz nem állja ki. Utóbb desperatióból a' homeopátiához folyamodtak, és íme ez csodálatosan javított szegény T. állapotján, de ez alig tartott két hónapig, és most már megint mind rosszabbul és rosszabbul kezd lenni. Világos hogy a' betegség ugyan az a' mi Vilmáé volt, és szegény T. úgy mint Vilma felbomlással indul; csakhogy a' szívós öregedő testnél lassúbb az a' processus mint a' fiatalnál. Az orvosok azt mondják hogy T. még sokáig szenvedhet... De már most szegény T. maga is átkezdi látni állapotja súlyosságát, és azt hogy nem sokára tehetetlenül ágyra kell kerülnie." MOL R 195 2. d. 8. tétel. Tanárky Gyula levele húgához. Turin (Torino), 1864. március 12. 413 MOL R 195 2. d. 8. tétel. Tanárky Gyula levele húgához. 1863. augusztus 21. 414 Tanárky Gyula naplója, 305. (1864. november 9.) Férje kedveskedve válaszolt, s próbálta megnyugtatni nejét: „«Gyalog, angyalom, gyalog megyünk ki belőle Magyarországba* - Bohó Muci te!" (Uo.) 415 Tanárky Gyula naplója, 305. (1864. november 11.) 416 Uo. 309. (1864. november 23.) 417 Uo. (1864. november 24.)