Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
XIII. Meszlényi Terézia — leveleinek tükrében
nek tűnő állítást, hog}' szellemileg nem teljesen volt méltó társa Kossuthnak. Nem érthetünk egyet a Meszlényi Teréziát Kossuth feleségeként fenntartás nélkül dicsérő 19. századi pozitivista történészekkel és életrajz-írókkal, akiket a magyar szabadelvű politikus szellemi nagysága és politikai teljesítménye annyira lenyűgözött, hogy nejét is minden tekintetben tökéletesnek mutatták. Nem tudunk azonosulni a források által kellően nem alátámasztott azon állítással, miszerint Meszlényi Teréz „mintaképe" lett volna „az igazi, derék magyar nőnek, ki minden tekintetben méltó volt nagy férjéhez." 398 Mi e helyett az áhítatos tisztelet által sugallt, sommás vélekedés helyett hajlamosak vagyunk inkább Jósika Miklós bárónak, a magyar történelmi regényírás atyjának hinni. Jósika jól ismerte Kossuthnét, Debrecenben sokszor találkozott vele. Szerinte Terézia „szellemileg igen alatta marad férjének." 399 A meglelt új levelek alapján bennünk is ez az érzés erősödött meg. Merőben más lenne természetesen a helyzet, ha Teréz — sok kortársnőjéhez hasonlóan — szintén vezetett volna naplót, amelyben, egyebek mellett, olvasmányélményeiről is számot adott volna. A vizsgálódó történész a rendelkezésére álló csekély számú hiteles forrás ismeretében csak a látszatra és kortársi véleményekre hagyatkozhat. Szigorú ítéletünk óhatadanul elhamarkodottnak tűnhet. Véleményünk azonban nem föllebbezhetetlen, csupán egy szerény észrevétel kíván lenni. E csekély adalékkal hozzá kívántunk járulni a reformkori Magyarország egyik legsúlyosabb történelemformáló egyénisége és kiemelkedő reformpolitikusa alaposabb megismeréséhez. Reméljük, hogy az új szempontok fölvetésével és eddig ismeretlen források közzétételével közelebb kerültünk a Kossuth magánéletében máig meglévő egyik-másik talány megfejtéséhez. szabályainak, noha az író szép nyelvezetét ő sem vitatta (Pálffy, 1939. 208.) Az ízlésében is meglehetősen konzervatív Terézia azonban „még régi reministentiáknál fogva a' báró mellett" tört lándzsát, Jókait „gorombá"-nak tartva. (MOL R 195 TGY: Napló. 10. kötet, 165-166. 1860. január 23 ) 398 Uo. 399 Rabati, 2005. 34.
