Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)

X. A rejtélyes házasságszerző: László Ferencné

Szüts Jozefa 1784. július 31-én született.

288 Nemesi családból származott. 1808-ban, 24 éves korában kötötte össze az életét László Ferenccel. A tehetős, komáromi születésű László Ferenc (1766-1840) terménykereskedő (Produktenhändler) és hajózási vállalkozó főként gabonakereskedelemmel foglalkozott, és - többek között - egy komáromi hajóstársaság tulajdonosa volt. A sikeres vállalkozónak az egész országra, sőt a szomszédos országokra is kiterjedő hajózási vállalatai voltak. Hajói leginkább a Dunán és a Tiszán közlekedtek. Főként gabonát (azon belül leginkább búzát és zabot), sót, cukrot, dohányt és hadianyagot szállított. Az 1800-as évek elején már a mai értelemben vett széles látókörű közgazdász és nagyvállalkozó volt.

289 László 1811. november 25-én szerezte meg Buda szabad királyi város polgárjogát. A polgárjogért 250 forintot fizetett.

290 Szolgálatait a császári udvar is igénybe vette.

291 1838. szeptember 6-án, Milánóban kelt birtokadomány levéllel V. Ferdinánd király, 40 éves szolgálataira tekintettel, nemességet adományozott neki, bogszegi előnévvel.

292 O indította meg a Tiszán, 288 Gyászjelentésében az szerepel, hogy 1865. december 18-án hunyt el, életének 82-ik évében. (OSZK Knyt. Gyászjelentések, 19. század.) Barátja, akit rendkívüli módon megviselt Lászlóné halála, naplójába jegyezte föl Szüts Jozefa születésnapját. (Kiss Károly naplója, 1844. július 31. OSZK Kt. Quart. Hung. 2014/4. k. 28. lev. 289 Gráfik Imre: Hajózás és gabonakereskedelem. „Gabonakonjunktúra vízen." II. jav. kiad. Pécs, 2004. 68. 290 Illyefalvi I. Lajos-Pallos Jenő: Buda sz. kir. város polgárai 1686-1848. Bp., é. n. (1940 k.) 169. 291 László Ferenc mindenkinél olcsóbban és jobban tudott szállítani, ezért fokozatosan minden jelentősebb szállítást ő bonyolított le. A cs. és kir. Udvari Kamara felhívására jelentős szállítások fűződtek a nevéhez, de Meldikar és Társa név alatt is szállított. A kincstár részére nagy mennyiségű sót szállított Máramarosból a Tiszán és a Dunán keresztül. Amikor kellett, akár a háború idején, de békeidőben is nagy mennyiségben szállított hadianyagot, élelmet, rezet vagy kincstári dohányt. És mindezt gyorsan, meglepően olcsón és a legnagyobb pontossággal szállította. Fontos hadiszállításoknál rá mindig lehetett számítani. Ilyen nagyjelentőségű szállítás volt pl. az 1809-es francia háború idején, amikor hatalmas mennyiségű tüzérségi felszerelést szállított Budáról Péterváradra. (László László, 1937. 8889.) A hajóival lebonyolított számtalan szállítmányozásért legfelsőbb helyről nem kevés elismerést és kitüntetést kapott. Az uralkodó nagy aranyéremmel tüntette ki, majd 1821 júliusában a 12.000 hold kiterjedésű Arad megyei Bogszeg, Járkostó és Kontrató falvakra királyi adománylevelet kapott „bogszeghi" előnévvel. Uo. 89. 292 A királyi könyvek. Jegyzéke a bennük foglalt nemesség czim, czimer és honosság adományozásoknak 1527-1867. Összeáll. Illésy János és Pettkó Béla. Bp., 1895. 126. Gyászjelentése szerint ugyanakkor később fölvette a kászonjakabfalvi előnevet is. A magyar nemesi családok tudós kutatója, Kempelen Béla, alapvető kézikönyvében tud ugyan egy kászonjakabfalvi előnevű székely családról, de többet nem ír róla. (Kempelen Béla: Magyar nemes családok. VI. Bp., 1913. 348.) V. Ferdinánd király Milánóban, 1838. szeptember 6-án kelt oklevelével a már nemes „vitézlő" (egregius Franciscus László) Lászlónak, bogszegi előnevet adományozott. Az oklevélben leírják, hogy László uram 40 éven át dicséretesen szolgálta és előmozdította a közjót - különösen a hajószállítás terén, így a Tiszán és a Dunán Máramarosból sót szállított -. sokkal olcsóbban, mint korábban szokták. 1815-ben saját költségén katonákat állított, 1820-ban a hadirokkantak alapjára 1000 Ft felajánlást tett, ezért 1820-ban kis, 1825-ben közép arany emlékérmet kapott (aureus memorialis nummus) kitüntetésként. Az oklevél birtokadományokról is rendelkezett. Az Arad megyei Bogszeg (Bokszeg), továbbá Járkos(tó) és Kontrató birtokrészeket, melyeket már 1819-ben, illetve 1820-ban 20.328, illetve 57.128 konvenciós forint becsáron eladományoztak László Ferencnek és örököseinek. Most egyébként királyi hozzájárulással „bogszeghi" előnév viselésére is engedélyt kapott. Az oklevelet gr. Pálffy Fidél királyi kancel-