Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
X. A rejtélyes házasságszerző: László Ferencné
ságszerző. Mint leveleiből megállapítható, Meszlényi Teréziától sem állt távol ez az igyekezet. Kedvelt barátnőjét ugyanis — talán éppen kárpótlásul azért, mert elhódította tőle Kossuthot — mindenáron össze kívánta boronálni előbb öccsével, majd unokatestvérével, Meszlényi Lajossal. Noha a reformkor jelentős ellenzéki politikusai, közéleti személyiségei körében Lászlóné általános ismertségnek örvendett, csak kevés egykorú forrás örökítette meg alakját. Vachott Sándorné, a Kossuth családdal rokoni kapcsolatba kerülve, többször is találkozott vele. Kétségkívül alkalma volt közelebbről is megismernie őt, több évtized távolából azonban emlékezete már kissé megkopott. Emlékirata több szembeötlő tévedést is tartalmaz vele kapcsolatban, bár a lényeget tekintve megállapításai helytállóak. Özvegy László Ferencné 266 Szüts Jozefa Vachottné emlékei szerint jelentős vagyonnal rendelkező, ismert nevű honleány volt, aki jelentős vagyonát egyetlen fia 267 266 Vachott Sándorné rosszul emlékezik a „tisztes korú" hölgy nevére, hiszen több évtized múlva visszatekintve az eseményekre, a László Imréné nevezet ötlik eszébe. 267 László Ferencnének valójában két fia volt. Erre több forrás is utal. Legfontosabbak közülük a család halottairól (így a családfő László Ferencről, László Ferencné Szüts Jozefáról és fiáról, László Miklósról) közzétett gyászjelentések. (OSZK Knyt. Gyászjelentések, 19. század. Mikrofilmen: OSZK Mikrofilmtár. Gyászjelentések. FM8/35797 291-292. tekercs.) A már említett, szinte családtagnak számító Kiss Károly naplójában többször tesz említést „onoka bátyjá"-nak gyermekeiről, akiket unokaöccseinek nevez. (Kiss Károly naplójegyzetei. OSZK Kt. Quart. Hung. 2014/4. k. 58. lev. 1841. nov. 30.) Vö. MOL R 127 László Ferencznek, egy komáromi hajósvállalat tulajdonosának üzleti iratai (1816-1836). 1. d. 1. tétel. Levelek. (Szabó István kormányos levelei László Ferenchez.) A levelek között több olyan levél is található, amelynek elküldője üdvözli a címzett két fiát, Nickit [!] és Lászlót. Lásd még: László László, 1937. 92. László (1820-1911), a 19. század második felének közismert, híres gavallérja, anyja halála és Miklós bátyja elköltözése után, a Szép utcai ház egyedüli lakója. Igen gazdag volt, de agglegény maradt. (Kerekes László id. cikke. Magyarság, 1936. szept. 23.) Bátyja, Kászonjakabfalvi László Miklós (1816-1871) jogot végzett. Kezdetben ügyvédi tevékenységet folytatott. 1838 decemberétől a bécsi udvari kancelláriánál fogalmazó gyakornokként tevékenykedett. (Kiss Károly naplójegyzetei. OSZK Kt. Quart. Hung. 2014/3. k. 62. lev.) 1845-ben az Arad megyei Bogszegre költözött. Temesváron hunyt el. Osztrák titkosrendőri jelentések szerint neje, a pesti háztulajdonos Pataky Zsófia (1823-1895), a szabadságharc bukása után, 1849-50 telén, azok közé tartozott, akik tartották a kapcsolatot a Kossuth család Pesten maradt tagjaival, s segítették őket. (Deák Imre: A száműzött Kossuth I. Törökországban. Bp., [é. n.J 280.) Több Kossuth-életrajz szerzője is - források megjelölése nélkül - tudni véli, hogy Kossuthné, aki más úton, hosszú és kalandos bujdosás után, haját levágva jutott el férjéhez a törökországi Sumlába, egy ideig Arad környékén, Bogszegen talált menedékre, nyilván a László család jóvoltából. (Hentaller, 1894. 273.; Deák Imre, 278.; Deák István, 1983. 353.) Hogy ezek a föltevések nem légből kapottak, arra vonatkozóan fontos bizonyítékot találtunk. Az Országos Levéltár Kossuth gyűjteményében (R 122 Kossuth Lajos gyermekeire vonatkozó iratok 1847-1923. 1. d. 1. tétel. Kossuth Ferenc személyi iratai és levelezése. Filmtár 7177. 82. cím, 74. csomó.), Kossuth Ferenc levelei között találtunk egy László Miklósnak szóló levelet. A levelet Kossuth fia László édesanyja, kászonjakabfalvi és bogszegi László Ferencné szül. Szüts Jozefa, az ő keresztanyja elhunyta (t 1865. december 18.) alkalmából, 1866. január 8-án Torinóban írta. Az őszinte részvétnyilvánítás után Kossuth Ferenc a következőket veti papírra: „Önnek boldogult édes Anyja volt azon kevesek egyike, kiknek irántunki érzelmét szerencsétlen sorsunk nem változtatá; - - soha sem feledendjük el, hogy bujdosó szegény édes anyám, önök házánál talált menhelyet, meglehet a hóhér pallosa elől. S bár száműzetésünkben Önöknek, hála érzetnél s megemlékezésnél egyebet nem adhatunk - - higyjék el, hogy ezen hála érzet, s megemlékezés, oly változatlanok keblünkben,
