Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
IX. Tanárky Auguszta - Kossuth Lajos és Meszlényi Teréz megismerkedésének koronatanúja és kárvallottja
IX. Tanárky Auguszta — Kossuth La/os és Meszlényi Tere\ megismerkedésének koronatanúja és kárvallottja Augusztának ez a megjegyzése, Vahot Imrének szóló üzenete és visszaemlékezése megismerkedésük egy apró mozzanatára, 234 arra engednek következtetni, hogy az édesanyjával két évig Pesten, illetve Budán tartózkodó lány akkortájt szoros, talán napi kapcsolatban állt Kossuthné háznépével. Legalábbis 1840 tavaszán és nyarán, Kossuth Lajos börtönből való kiszabadulása és Meszlényi Teréziával való megismerkedése idején. A győri születésű Terézt minden valószínűség szerint már korábbról, Győr megyéből is ismerhette. Közvetlenül, úgyszólván „első kézből", barátnőjétől szerzett értesülései és saját mindennapi élményei, tapasztalatai, csak alátámaszthatják hitelességét. Annak ellenére, hogy — mint látni fogjuk — személyes érintettsége miatt talán ő maga is cselekvő részese, részben szenvedő alanya is volt a megismerkedésnek, majd a születő félben lévő kapcsolatnak Ghatatlanul fölvetődik bennünk az a kérdés, hogy vajon teljesen a véleden műve volt-e gyakori találkozásuk, mi több: egymásra találásuk az idegen nagyvárosban? Vagy — óvatosan tesszük fel a kérdést - mivel mindketten egy cipőben jártak, elszenvedve a hajadon lét rájuk nehezedő súlyát, nagyon is határozott szándékkal, mondjuk ki nyíltan: társkeresés céljából, családi megállapodás eredményeként kerültek az ország székes-fővárosába? Talán ennek fényében kell boncolnunk a két, már javakorabeli, magányos ember, Meszlényi Terézia és Kossuth Lajos összeismertetésében kulcsszerepet betöltő özvegy László Ferencné tényleges szerepét is az ismeretség létrejöttében. „Egymásba botlásuk" ugyanis a jelek szerint korántsem a véleden szerencsés játékának, sokkal inkább egy házasságközvetítő révén létrejött, tudatosan előkészített találkozásnak volt köszönhető. Erre engednek következtetni Augusztának naplójában rögzített sorai. Miután ugyanis a lány örömmel nyugtázta, hogy barátnője megtalálta végre megérdemelt boldogságát, önkéntelenül egy olyan gúnyos megjegyzést tett, ami a megismerkedés különleges körülményeire utal: „Nem tehetek róla nevetnem kell mi furcsán jönnek némellykor az emberek valamihez." 235 T-ir. XXV. TG-hoz írott lev. 54. TA: Napló. 1841. december 1.
