Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)

VIII. Auguszta utazásai és ismeretségi köre

VIII. Auguszta utalásai és ismeretségi köre Az unalmasnak és kultúrátlannak talált Győr megye területét, melyen belül igen hiányolta az ország szívében korábban már megtapasztalt művelt társaság létét, a rendelkezésünkre álló források szerint csak igen ritkán hagyta el Auguszta. Szemerei magányából, maga teremtette sajátságos „elefántcsonttornyából" csak néha-néha hagyta magát kizökkenteni, a Terézzel folytatott levelezés hónapjai alatt. Társtalanságából, keserű, örömtelen lányságából megpróbált erényt kovácsolni, legalább maga előtt. „Nem örömest ragadtatom ki magam szerény körömből — próbálja visszahúzódását naplójában erőltetett észérvekkel megindokolni —, s' inkább sok élvezetről lemondok hogy helyzetemben mellyben jelenleg legalább élnem kell: feltaláljam magam."

220 Ménfőn és Győrön kívül, ahol olykor akár heteket is eltöltött, csak a szintén Győr megyében lévő Tétre és Csanakra (ma: Ménfőcsanak) kirándult. Viszonylag nagyobb útra, a Vas megyei Rohonchoz tartozó Dornó pusztára, a bátyja házába való költözködésig még nehezebben lehetett őt rábírni. Ennek ellenére nem sokkal Pestről való visszatérése után, alig három „holdhónap"

221 elteltével, már újra a festői szépségű Duna-parti városban járt. 3 napot töltött el akkor Pesten, Lefebre Jánosné Kisfaludy Johannával aki egyébként Meszlényi Terézia nagynénje volt — és egyik barátnőjével, Sigray Amáliával, végigkalauzolva őket a városban.

222 Veszprémben, ahová a Bezerédy családdal látogatott el, néhány napot töltött el, a megyében nagy tekintéllyel bíró ősi birtokos Ányos család

223 szíves vendégszeretetét élvezve.

224 Bezerédy Ignác egyik leányát, Mári220 TA: Napló. 1842. február 6. 221 Az az idő, amely alatt a Hold egyszer megkerüli a Földet; egyik holdtöltétől a másikig vagy újholdtól újholdig tartó idő (kb. 28 nap, tehát kevesebb, mint 3 hónap). 222 T-ir. XXV. TG-hoz írott lev. 54. 223 A fajszi és vámosi Ányos család a Veszprém vármegyében nagy befolyással rendelkező jómódú köznemes famíliák egyike volt. A nemesi elitkutatás szerint a megyében azon meghatározó 26 nemesi család közé tartozott, amelynek tagjai közül nemzedékeken át 3-10 személy töltött be valamilyen vármegyei tisztséget. (Hudi József: Veszprém vármegye politikai elitje a XVII-XIX. században (1711-1918). Oláh Miklós (szerk.): Az, átmenet avagy Veszprém megye a rendszerváltás időszakában. Tanulmányok. Veszprém, 1995. 34-35.) A 19. század első évtizedeiben és a reformkor idején a család több tagja töltött be fontos tisztséget a vármegye közigazgatásában, de a megye politikai életében is egyre nagyobb befolyással rendelkeztek. A közjó önkéntes szolgálatával összekapcsolódó, s tiszteletbeli megbízatásnak számító táblabírói hivatalt a század elejei tisztújításokon az esztergán (Veszprém vm) birtokos család három tagjának sikerült megszereznie. Ányos Ignácot (1762-1829) az 1803. évi tisztújításon, a kardosréti Ányosok ágából származó Móricot 1831-ben, végül testvérét, Farkast, 1834-ben nevezték ki táblabírónak. Ányos István (1800-1884) azok közé az anyagilag (viszonylag) független köznemesek közé tartozott, akik táblabíróként aktívan tevékenykedtek a megyében, de kinevezésük nem a rendszeresen megtartott tisztújító közgyűlések egyikén, hanem két tisztújítás között történt meg. A megválasztandó és kinevezendő tisztségekre a kialakult szokásjog alapján a