Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
1. Pest, 1840. július
A sort ebben a tekintetben a Meszlényi család anyaági leszármazottja, Sárváry Mariann nyitotta meg. Először 1986-ban elkészített, majd 1991-ben, a Magyar Történelmi Társulat által meghirdetett családtörténeti pályázatra jelentősen kibővített, bölcsészdoktori értekezésével 17 irányította rá a ügyeimet a dunántúli vármegyékben, főként Fejérben, illetve Győrben a 18. századtól jelentős közéleti és politikai szerepet betöltő köznemesi Meszlényi család tevékenységére. A disszertáció elsősorban a család Fejér megyei közszereplését domborítja ki a 18-19. században. Részletesen taglalja a Meszlényiek birtokviszonyait és a megyei közigazgatásban fontos tisztségeket ellátó családtagok életútját. A dolgozat igazi erőssége témánk szempontjából mégis a reformkori rész. Külön fejezeteket szentel a szerző a reformkori ellenzéki küzdelmekben, majd az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban kimagasló szerepet játszó Meszlényi leszármazottak, így Meszlényi Rudolf (1813-1848) ügyvéd és újságíró, Meszlényi Jenő (1815-1900) ezredes, komáromi várparancsnok életpályájának fölvázolására, de megismertet, a fönnmaradt szűkszavú források segítségével, a levélíró Teréz által is említett másod-unokatestvér, Meszlényi Lajos (1804-1868), az előbbiekhez képest halványabb közéleti pályafutásával is. A dolgozat igen részletesen, a kortársak visszaemlékezései, a családtagok levelei, és történészi értékelések fölhasználása alapján foglalkozik Meszlényi Terézzel. Az egymásnak sokszor ellentmondó források, és a történetírók véleménye alapján megkísérel eligazítani bennünket Teréz számos negatív tulajdonságát illetően. Kossuth leveleiből idézve, föltárja a házastársak meleg, bensőséges viszonyát. Ezekből a levelekből őszinte, rajongó szeretet árad a külsejét tekintve vonzónak egyáltalán nem tekinthető hitves iránt. Sárvár}' a Kossuth-családdal bizalmas viszonyban lévő Vörös Antalra és Pulszkyné emlékiratára hivatkozva, a házasságot jónak ítéli. Sajnálatos módon a szerző minden kritika nélkül átveszi a 19. század végi Kossuth-életrajzok, közelebbről Hentaller Lajos, forrásokkal egyáltalán nem igazolható állítását. Szerinte ugyanis „Kossuth már a börtönbe vetése előtt találkozott Meszlényi Terézzel, de valójában a börtönben ismerkedtek meg, amikor Kossuth húgával, Kossuth Zsuzsannával együtt látogatták őt." 18 Hentaller ugyanis úgy véli, hogy Kossuth nejével a börtönben ismerkedett meg. 19 Ehhez még hozzáteszi azt a romantikusnak tetsző, de nehezen bizonyítható véleményét, hogy Meszlényi Terézia már Kossuth elfogatása előtt is élénk érdeklődést tanúsított volna a fiatal ügyvéd és újságíró iránt, s amikor vonzalma tárgyát börtönbe csukták, levelezésbe kezdett vele. 20 Ezeket a regényesnek tűnő elképzeléseket igen meggyőzően utasítja el a Kossuth iratait sajtó alá 17 Sárváry Mariann: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII. századtól napjainkig. Bölcsészdoktori disszertáció. Bp., 1993. l8 Uo. 41. 19 Hentaller Lajos: Kossuth és kora. Bp., 1894. 51.
