Horváth Józsefné: A győri Zrínyi Ilona Gimnázium - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 12/2005 (Győr, 2005)

I. Az intézmény története

nyilvánítottak arra, hogy odaálljanak a katedrára, tanítsanak. Most az érettségi után a tanítónak készülők hároméves felsőfokú képzésben vesznek majd részt." Magasabb szintű műveltséget valóban csak nagyobb tudással, alaposabb képzettséggel lehet nyújtani, tehát Győrött is napirendre került a felsőfokú tanítóképzés ügye. Logikus volt, hogy a csökkenő tanítóképzős évfolyamok helyén gimnáziumi osztályok induljanak be. így született meg tehát a kihalóban lévő, középfokú képzést biztosító Zrínyi Ilona Tanítóképzőben a Zrínyi Ilona Gimnázium. Megszületett, de függetlenedése, önálló intézménnyé válása még hosszú évek eredménye volt. Sorsának alakulása összefonódott azzal a gigászi küzdelemmel, amelyet a megszűnésre ítélt Tanítóképző tanárai, a megyei és városi tanács vezetői, oktatásügyi felelősök a 80 éves múltra visszatekintő győri tanítóképzés megtartásáért folytattak. Úgy alakult ugyanis a helyzet, hogy 1960 júniusában megszűnik Győrött több mint nyolcvanéves eredményes működés után a tanítóképzés, és Győr ezzel elveszti korábbi szellemi központ szerepét. A probléma az volt, hogy az észak-dunántúli városok közül Győr, Sopron, Pápa vagy Székesfehérvár kapja-e meg a felsőfokú tanítóképzés jogát. Megindult tehát a harc, hogy a felsőfokú tanítóképzés Győrben induljon be. A Kisalföld hasábjain több cikk jelent meg arról, mit veszít Győr, ha ezt a lehetőséget elszalasztja. S a közvélemény a tanítóképzés ügye mellé állt. Az ügy élharcosa a megszűnésre ítélt intézet tantestülete volt. A tantestület javaslata - amelyet 1957 elején háromtagú küldöttség adott át Lombos Ferencnek, az MSZMP helyi szervezete titkárának - az volt: „A főiskola számára megfelelő lenne a tanítóképző újjáépített modern épülete." (Schleich L.: Adalékok...) A város által felajánlott lehetőségek között szerepelt a volt Pénzügyi Palota is, amely akkor a BM Karhatalom, a Katonai Bíróság, Katonai Ügyészség objektuma volt a mai Szent István út, Gárdonyi G. utca, Árpád út keretében. A megyei és városi vezetők akarata ugyanis nem volt elegendő, az ügyben a minisztérium döntött; ez pedig többek között attól függött, melyik város tud megfelelőbb elhelyezést biztosítani az 1959. szeptember l-jén beinduló intézménynek. Bizó József minisztériumi kiküldött 1957. április 9-én megtekintette a Győr által felkínált lehetőségeket, amelyeket nem találhatott megfelelőnek, mert a minisztérium az 1957. június 19-i, majd a jú-