Molnár András: Deák Ferenc a Győri Királyi Akadémián 1817-1821 - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 11/2003 (Győr, 2003)

Deák mint joghallgató (1819-1821)

vétele" című darabot kifejezetten az akadémiai ifjúság számára írta a szerző, téti Horváth Endre. Ezt a művet 1820. május elsején a győri megyéspüspök, Schwarzenberg Ernő herceg jelenlétében a városi játékszínben adták elő. A tizennégy szereplőt felvonultató három felvonásos „hősi játék"-ban Deák Ferenc Tököly Sebestyén „secretarius" szerepét játszotta, és szerepeltek benne barátai, Sinkay János, valamint Benedek Elek is. Ez alkalommal Deák is tetszést aratott, a közönség által önként fizetett bevételt pedig a szegényebb sorsú tanulók javára ajánlották fel.

95 Deák a Bresztyenszky Béla által vezetett segélyegylet üléseinek is szorgalmas és pontos résztvevője volt, örömet okozott számára a jótékonyság. Egyszer Sinkay jelenlétében utasította a csizmadiát, akivel dolgoztatni szokott, hogy az ő számlájára varrjon csizmát egy szegényebb tanulónak. Deák máskülönben takarékoskodott, sohasem fitogtatta vagy költötte hiába a pénzét. Ruhája ugyan volt elegendő, ő azonban szerette a kényelmes, megszokott öltözetet. Ragaszkodott minden holmijához és addig hordta őket, amíg csak lehetett, ezért külseje időnként igénytelennek, sőt elhanyagoltnak látszott.

96 A győri akadémiának helyet adó megyeszékhely közélete nemigen érintette meg Deák Ferencet, az első politikai jellegű benyomások sokkal inkább szülőföldjén, Zala megyében érhették. Sinkaytól csupán annyit tudunk, hogy a tanintézeti tilalom ellenére többször ellátogattak a győri megyegyűlésekre. Egyik alkalommal Deák roppant mulatságosnak találta, és csaknem felkacagott, amikor a közgyűlésen elnöklő Zichy-Ferraris Ferenc gróf, a vármegye főispánja - máskülönben es. kir. altábornagy - a közgyűlés levezetését és a határozatok kimondását átengedve az alispánnak, csak anynyit tudott mondani az egyes napirendi pontok lezárása után, hogy „weiter", azaz „tovább".

97 Sinkay visszaemlékezése szerint Deák keveset tanult, mert a tanulás és az olvasás nemigen kötötte le, viszont annál többet gondolkozott, fontolgatott. Joghallgató korában nem sokat olvasott, és ha mégis rászánta magát, olvasmányai legfeljebb tudományos munkák és klasszikusok voltak. A könyveket többnyire csak átforgatta, csupán a neki leginkább tetsző, őt leginkább érdeklő részeket olvasta el tüzetesebben.

98 Más adatok szerint viszont Deák sétái alatt előadást szokott tar-