Molnár András: Deák Ferenc a Győri Királyi Akadémián 1817-1821 - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 11/2003 (Győr, 2003)

Deák mint joghallgató (1819-1821)

mát szerzett, 1834-ig mezővárosi jegyzőként dolgozott Zentán, majd ügyész lett Nagybecskereken. Az 1830/1840-es években a Torontál megyei ellenzék élharcosa volt, 1848 júniusában pedig szülőföldjén, Zentán választották országgyűlési képviselővé.

84 Sinkay az 1819/1820-as tanévben együtt lakott Győrött az ugyancsak Zentárói származó Benedek Elekkel. Benedek, akit 1824-ben szenteltek pappá, azután plébános, 1863-ban pedig apát lett Zentán, már másodéves bölcsész korában iskolatársa és „kitüntetett barátja" volt Deáknak. Elsőéves jogászként Győr „Sziget" külvárosában, Elek Sándor házában lakott együtt Sinkayval.

85 A következő évben Benedek távozott Győrből, Sinkay pedig átköltözött a Fehérvári kapu utcájába, özvegy Ferderber Terézia házába.

86 Sinkay két éven át padtársa volt Deáknak, aki rögtön az első napokban melléje ült. Deák szinte mindennap a szállására kísérte Sinkayt, sőt gyakran nála töltötte a szabadidejét is ebéd vagy vacsora előtt. Az akadémián nemcsak délelőtt, hanem délután is tartottak órákat. Ebéd után, amikor Deák elunta szállásán az egyedüllétet, elsőként érkezett vissza az akadémia bencés gimnáziummal közös épületébe. Diáktársait a leereszkedően nyájas Bretzenheim herceg és a stréber Fuchs kivételével egyenként, tárt karokkal fogadta, és minden tanulótársával különbség nélkül, magát velük egyenlőnek tekintve, egyaránt társalgott.

87 Deák - miként Sinkay feljegyezte - az iskolán kívül is mindig kereste a társaságot, kiváltképp az olyat, ahol kedvére vitatkozhatott. Ezért volt számára unalmas a magányos szállása Józsáéknál, és ezért időzött az iskolán kívül mindig Sinkaynál, ahonnan télen a „sárga" kávéházba, nyáron pedig a mezőre jártak iskolatársaikat felkeresni. Deákkal örömest vitatkozott mindenki, aki csak tanulni akart, mert a vitája mindig tanulságos volt, sohasem sértő. Társai tudták ezt Deákról, és még akkor sem sértődtek meg, amikor Deák azt hangoztatta, hogy „ha mennyországba jutna is, és ott azt mondanák neki, hogy ő nem magyar és nem katolikus, onnét is kijönne". Néha megesett, hogy a Sinkayval tartó Deák, társaságot keresve olyan helyre tévedt be, ahol iskolatársai boroztak. Deák ilyenkor is a legjobban érezte magát, sokszor éjfélig a társaival „mulatott", anélkül azonban, hogy egy csepp bort ivott volna. Deák 16-18 éves korában fejlett, izmos testalkatú, pelyhedző bajuszú fiatalember volt, azonban sem a bor, sem a dohány nem ér-