Sáry István: Kossuth Lajos és Győr - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 10/2002 (Győr, 2002)
Kossuth Lajos kéziratos levele
pontját constatírozni, mire egyébiránt szükség nem igen volt, miután tudomásom van a programról, melynek alapján Ön 1872 ben megválasztva lett. Ha mind a két kérdésre egyszerre felelnék, melyet Ön hozzám intéz, levelem túl hoszúra nyúlhatna. Engedje meg tehát, hogy ez úttal csak a párt állásponti tárgyra szorítkozzam, 's a másikra később adjak választ, mely azonban előre is mondhatom aliglesz alkalmas Ön hazafiúi aggodalmait megnyugtatni. Említi Ön hogy nem látszom a 48-as párt működésével megelégedve lenni. Ha úgy volna is nem gondolom hogy én meg vagy nem elégedésem legkisebb nyomatékkal bírhasson, miután én a dolgok jelen helyzetében nem bírhatok, 's a mint bőségesen tapasztaltam nem is birok befolyásssal, akár a Közügyekre akár a közvéleményre, akár a párt működésére. Hanem a szó „meg nem elégedés" nem gondolom hogy alkalomszerű legyen. Mert a 48-as párt oly álláspontra helyezkedett, mely nemcsak különbözik az enyimtől, de sőt az enyimet egyenesen kizárja; nekem tehát azzal mint párttal semmi találkozási pontom nincs; annálfogva nem meg vagy nem elégedésről van közöttünk szó, hanem csak arról, hogy én nagyon különösnek találom, ha nekem szemrehányások tétetnek azért, hogy magamat idegennek tartom, egy oly párttal szemben, mely az én álláspontomat határozottan kizárja programjából. Ön ugyan azt irja hogy a 48-as párt még is legközelebb áll az Ország függetlenségének „kivívásához" (ez alkalmasint tol hiba alkalmasint kivánásához-t akart Ön irni). Miután én Magyar ország függetlenségét teljesen lehetetlennek tartom oly Király mellett ki egyszersmind Osztrák Császár is, ezt a Királyt pedig a 48as párt elkergetni nem akarja, sőt megmarasztását világosan belefoglalta programjába, hát én csak odautasíthatom a 48-as pártot, hogy végezze el ezt a legközelebbség kérdését Deákkal Ghyczyvel Tiszával Csávolszkyval, Sennyeivel; nekem ahoz semmi kőzöm - ezekközt leghaladottabb lehet hozzájuk viszonítva; a nélkül hogy hozzám közel állana. Én nem igen helyezek becset az oly superlativumra melynek positivuma nincs.
