Kőrös Erzsébet: Győr külterületi földrajzi nevei - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 7/2001 (Győr, 2001)

A nevek alaki vizsgálata

Kiskút, Sánci dűlő, Serfőző dombi dűlő már elhomályosult a névadás eredete, csak következtetni lehet, hogy valaha ott volt egy kút, egy sánc, ill. a várostól távol (3-4 km) sert főztek egykor. A Borsóhelyi dűlőt és a Mákos dűlőt pedig a nagyon nedves, mélytalajú határban egymástól 2 folyó és 3-4 km választja el. Mindkét dűlő kicsit ebből kiemelkedik és esetleg e két korai vetésű növényt lehetett vetni a szárazon maradt részekre. *** A földrajzinevek gyűjtésénél, elemzésénél a mesterséges úton keletkezett neveket is vizsgálni kell, mert az adott területre jellemző lehet. Az ennyire városiasodott, iparosított terület, mint Győr határa, már nagyon sok ilyen típusú nevet használ: pl. a vasútnevek: 99. őrhely, Teher pályaudvar. Rendkívül nehéz volt a gyűjtés a belterület és külterület meghatározása miatt is. Még lehetett volna bővíteni 20-30 névvel, ha a „határvonalon" fekvő gyárakat, üzemeket, raktárakat felveszem a névanyagba, (e vonal gyakran változott, szinte évtizendenként került kijjebb.) Lőrincze Lajos: Földrajzi neveink élete (1947. Bp.) c. munkájában az elnevezéseknek a „természetes" megkülönböztetést is adja: — a név nem egyéni, hanem közösségi eredetű: Berekalja, Közös-legelő, Paptag — nem tudatos, hanem ösztönös elnevezés: Két vasút köze, Csordaitatókút, Csikóié gelő — a név mindig kapcsolatban van a tájjal: Bokros, Bodzás, Dunalaposér; A városiasodás során tudatos, egyéni elnevezések alakulnak ki, ahol a tájnak már nincs szerepe, vagy alig: Kálvária dűlő, Helyi rendező, Gyárváros. „Nem a táj motiválja a nevet, hanem a név ad jelleget a tájnak." Az ilyen, nem természetes nevek gyakran változnak; a Baross-híd helyett Leninhíd elnevezést erőltettek hivatalosan, de csak térképen jelent meg. A közlésben nem használta senki, még publicisztikában sem. Külön szeretném a két gazdálkodó, nagyapám és Csaplár Károly földjeinek elnevezését indokolni. Nagyapámat 1951-ben megütötte a szél, lebénult, ugyanez évben nagyanyám meghalt. A földeket a három lány örökölte, de egyik sem gazdálkodóhoz ment feleségül, (vasutas, tejellenőr, könyvelő a férjek foglalkozása) így a földeket akkor, nagyobb részt a külterületieket, felajánlották a városnak. Az akkori első termelőszövetkezet használatba vette azokat, összeszántva nagy határrészeket. Azóta vízszabályozás, épületráépítések történtek, már nem lehet kirajzolni 1. a Csucsfőd mai helyét pontosan, csak irányát és kb. elhelyezkedését.