Sáry István: Győr és a vasutak - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 6/2001 (Győr, 2001)

Győr és a vasutak

összeköttetésének kérdése, melynek megépítésére a GySEV és a nyugati vasút is pályázott. Az építés jogát a magyar állam magának tartotta fenn. Az 1882:XLV tc-ben szentesített szerződésben az osztrák államvasút a bécs-újszőnyi vasút magyar részét átadta a MAV-nak, cserébe a magyar állam Vágvölgyi vonaláért. A MÁV ezután befejezte a Duna jobb parti vasút még hiányzó részének felépítését, melyen 1884. június 18-án indult meg a forgalom. Győr közvetítő kereskedelmi érdekeit e vonal sem szolgálta, hiszen a győri piacról újabb területek szakadtak le. Ezt regisztrálta a Győri Közlöny 1884. évi 17. számában, mely 1 évtizeddel korábban még a város stabil kereskedelmi pozíciójáról írt: „Győr három folyó partjára mosott gyöngye a hazának, a kereskedelem csomópontja, és a jólét kiapadhatatlan kútforrása volt. Ma minden majdnem tökéletesen megszűnt. Csorna, Pápa versenyez velünk, és hogy mennyire süllyedtünk, leginkább bizonyítja az, hogy nem siker nélkül. Komolyan érezzük a hatást, melyet a szomszéd városkák piacai reánk gyakorolnak. Kivitelünkről nem is szólunk, mert nincs." Ezek a megállapítások, ha egy kicsit dramatizáltak is, tény, hogy a győri közvetítő gabonakereskedelem nagymértékben veszített súlyából, s ezt a városi polgárság jelentős része is érzékelte. A városvezetés és a kereskedők még ebben a helyzetben is makacsul ragaszkodtak a számukra kedvezőnek látszó vasutak kiépítéséhez. 1882-ben a szélsőbal párt vezére ,Krisztinkovich Ede ügyvéd folyamodott a minisztériumhoz előmunkálati engedélyért egy Győr—Zirc közötti vasút megépítéséért. A 8 mérföldre tervezett vasút forgalmát 31000 lakost figyelembe véve évi 46 500 utasra és 620 000 q teherforgalomra tervezték. A pénzt nem sikerült előteremteni, s így kiépítésére csak a 90-es évek közepén került sor. A 80-as évek elején már több előre látó polgár felismeri, hogy a vasúthálózat birtokában Győr továbbra is előnyös helyzetben van, csak az új viszonyokhoz kell alkalmazkodni. A helyes út keresésében a Győri Lloyd Kereskedelmi Társulat járt az élen. Tagjai azt javasolták, hogy a tőkés kereskedők egyesüljenek megfelelő vállalatok létesítésére, alapítsanak gyárakat. A céhes keretekből kinövő vállalkozások elsősorban a vas- és fémipar területén érvényesülnek. Ezek az adott időszakban is fokozatosan fejlődnek, nagyüzemekké azonban nem válnak. A valóban gyárrá válni képes üzemek a nyers termények feldolgozására alakulnak. Ezek közé tartoznak a gőzmalmok, a Kohn-féle olajgyár, a Meller-féle olajgyár s az 1884ben létesült szeszgyár. Az adott időben a győri városvezetés és a polgárok mindent elkövettek, hogy helyzetükön javítsanak. Többek között az 1884-es esedékes országgyűlési választás idején olyan képviselőjelölt után néztek, aki országos tekintélynek örvend, szimpatizál a város érdekeivel, és tenni is képes. Ezt a személyt találták meg Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi