Sáry István: A győri városháza - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 4/2000 Győr 2000)

A városháza

A városháza városháza egy adott település közigazgatási hatóságának székháza, amely általában a város központjában helyezkedik el. A polgárság már a középkorban törekedett arra, hogy önkormányzati szerve számára díszes, hatalmat, gazdagságot, szervezettséget jelképező épületet emeljen, a kezdeti időben azonban még szerény hajlékkal is be kellett érni. Győrött a XVI. században hallunk először egy romos kőház épületről, melyet a győri káptalan 12 évre enged át a városnak azzal a céllal, hogy ott új épületet építsen. Ez a telek az egykori piactér (ma Széchenyi tér) északkeleti sarkán feküdt, s itt épült fel az első városi székház. Külső formáját nem ismerjük. Méreteiről az 1703-as telekkönyv tájékoztat bennünket, mely szerint hossza 21 méter, szélessége 44 méter. Az épület első jelentős átalakítására Győr szabad királyi városi rangra emelése után 2 évvel, 1745-ben került sor. A kamarási számadások szerint a munkát 1745-47 között Jungwirt Károly építőmester végezte. Egy 1757-ben készült térképen már emeletes épület. A város 1753-ban északon telket vásárolt az épülethez, melyen 1768-70 között felépült az új szárny, s a tető azonos szintbe hozásával a városháza megkapta a mai formáját. A barokk stílusban kialakított városháza homlokzatát díszes kovácsoltvas erkély és a Mária Terézia által 1743-ban adományozott városcímer díszíti. Az épület az 1820-as évekig elégítette ki az igényeket, majd az időközben felduzzadt apparátus számára a reformkorban már elégtelennek bizonyult, s a hivatalok egy részét bérelt helyiségekben kellett elhelyezni. Bővítésére anyagi eszközök hiányában a város egyelőre nem gondolhatott. Az épület szűkös voltát jelzi, hogy Bisinger József üvegesmester — aki 1843-ban készpénzből és értékpapírokból álló vagyonát „Bisinger József alapítványi tömeg" címén a városra hagyta — végrendeletében a városház bővítésére is gondolt, s a 90 748 Ft hagyatéka kamatainak e célra történő felhasználásáról is rendelkezett, végrendeletében szülővárosára hagyta. Végrendeletében kikötötte, hogy csak a kamatok használhatók fel: dologház, aggok háza, óvoda létesítésére és a városháza bővítésére. A hagyaték kezelésére külön bizottság alakult, melynek legfőbb feladata volt a tőke kedvező gyümölcsöztetése. A kamatokból az 1840-es években először óvodaépület vásárlására került sor, majd 1883-ban felépült az aggok háza, melyben a későbbiek során az óvoda is helyet kapott. Az örökhagyó rendelkezése szerint ezután sorrendben a dologház következett volna. Közben az 1867-es kiegyezés után az átszervezett közigazgatás hivatalai közül egyre többen szorultak ki a városháza épületéből, s az új szerveket is bérházakban kellett elhelyezni. E kényszerhelyzet nyomán vetődött fel a városház bővítésének kérdése, vagy egy új városház építésének ügye. A város pénzügyi hivatalánál tartott általános revízió során 1888. március 20-án a vizsgálóbizottság egyik tagja, Egerváry József törvényhatósági tag, utalva a pénztári és számvevői helyiségek hiányosságaira, javasolta, hogy a városi tanács