Joannes Bocatius: Jaurinum redivivum. Győr visszafoglalása. Hősköltemény - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 1/1998 (Győr, 1998)

Lám a könyörgőnek Krisztus maga adta tanácsát. Háborúban s a csatán fegyvert ő ád a kezekbe, nagy feladatja előtt ő megleli arra az útat. Nem halogat, nyugoszik, feltárja magán a teendőt, éj s napon át munkál minden veszedelmeken által, részleteket bölcsen fürkész ki, akárcsak Ulyxes: hogy mily alakú vár? És milyen abban az őrség? Mily számú? Mily erő? Bástyája minő? Ki vezére? Hol vívják legelőbb, aholott a szerencse kecsegtet? Elsőknek mi a bér? Müy erő kell fegyveresekben? — Minden biztos már, mégis fél, nem hisz a jóban. Titkos gondolatát hűtlen szivek el ne fecsegjék, arra vigyáz, mert árt, ha világra kerülne, mi titkos. Mindeket átgondolt, úgy mint kéthomloku János. Győzni eszével akart ellenségen, nem erővel. Mester a dolgában, sorjára latolgat, az újra lesve vadász. Es most — most felteszi azt, de erősen: Csalfa arannyal, vagy kérés, jutalomnak az árán kémeket is rendel; vetekedve török közepéből így hozták, amiket láttak fülelőn: Oda érhetsz épségben, de a vész ott vár; élőn behatolni senki se bír. — Node hát még győzhet azért az okosság! Megtudván ezeket, dolgán bizonyos, ki is indult Bécsből s felfogadott jeles ifjakat, ám kicsi számban, tartva Komáromhoz, hogy gyűjtene társat e helyről, hívet e munkához. S csak ővele közli magában — Pálffy figyel — mit rejt kebelében: a végzet, a jó sors és Krisztus ha segít, mely várra irányul a próba. Győrt, a hatalmast mily módon s milyen eszközök árán foglalhatná el, ha reménye beválik — a titkot — feltárá neki és társul szólítja e tetthez. Pálffy, a hadra erős, Mars fénye, egész Magyarország dísze, dehogy habozik; rögtön megigéri, amit kért, és egyetértve buzog, mondván: Krisztus meg a császár ékességéért nem féltem az életemet sem; hozzájárulok én, mert édes ezért a halál is és a teherviselés. — Add jobbodat és hitedet, hős, éke e századnak! — Menjünk mi, gyerünk nosza ketten, merre igazság és Istennek a lelke vezérel!