Joannes Bocatius: Jaurinum redivivum. Győr visszafoglalása. Hősköltemény - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 1/1998 (Győr, 1998)

s többet tesz. Mieink rohamoznak most, ama rész meg kénytelenül hátrál. Barbár keze két sebet ütvén, ritkán öl katonát; három-négy lándzsadöféstól vére ha elfolyt mind, akkor terül el csak a földön. Közben újult hévvel mozdul, forgatja a fegyvert, míg kivöröslik a vér és lelke a légbe kilendül És a kiontott vér patakokban szerte kiárad Hát ki regélhetné eme éjszaka öldökölését, s képes könnyekkel méltatni e küzdelem útját? Trója ilyen vala tán, s ily volt ama éj, amidón elfoglalták falovas csellel s álomba merült a trójai nép, törvén rá éjji homályban Achilles. — Ily dühödés vala itt, ily volt a haragja töröknek. Búsan Erynnis sem látott soha erre hasonlót. — Férfierő lőn itt bezzeg sietőn diadalmas: mert ravaszul törvényt, Schwarzenberg, tenmagad adtál bölcsen a harcok előtt, míg bátran a harc közepette minden erőt, hol kell, gyorsan hadakozni vezettél... Édesen elharsant a rekedt kürtök szava szerte: Pálffy, a hős nyargalt ide most, ülvén paripáján; megszemlélte hadát. — Magyarul zeng most szava hunnak, talján nyelven olasz, míg német szóval a német; váltakozik, verseng, mint Prótheus itt ez a sok hang, mégis egyenlően száll: minden gondot levetettek. Ad derekas munkát s víg véget e szörnyű csatázás szent költőjének s mint hogyha ez is kaszabolna úgy zeng róla, vigad s ül lármásan diadalmat... Harci erény ismét fellángol az ifjú szivekben Lelkük erős, ádáz szándékkal a harcba rohannak Ismét, mintha a vész erejük kettőzve megedzné, Hogy fúriák s a pokol szörnyét végképp letapossák. Sem Bellona, sem Isten már nem hagyta magukra, Mindkét istenség háborg iszonyún, s haragúkban Társukul ők maguk is Marsként császári sereghez Állanak, és lám — irtózatos még mondani is! —, mert Vad törökök vérétől még a folyó vize is nő. Hull a pogány had, véres testüket, vízbe omolva Mély örvény öleli, s tovatűnnek. A hószinű mének