Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)
Adatok a megtorláshoz
félrevezették a jóindulatú munkástanácstagokat. A munkástanács eltávolított több kommunista gazdasági vezetőt. Szerinte nem a dolgozók követelésére történtek ezek a dolgok, hanem tudatosan. A kétnapos sztrájknál a munkástanács félrevezette a dolgozókat, hogy gyengítse a kormányt. Nem ért egyet Varga m. azzal a megállapításával, hogy a párt és a szakszervezet szétesett. Magukat kommunistának valló ellenséges elemek belülről bomlasztották szét. A munkástanáccsal kapcsolatban az a véleménye, hogy ne oszoljon szét, hanem tisztítsa meg sorait az oda nem való elemektől. Kijelenti, hogy a munkástanács a jugoszláv munkástanácsok szerepét akarta játszani. Magyarországon a szakszervezeti mozgalomnak komoly múltja van, míg Jugoszláviában nem volt. Nálunk a szakszervezetnek kell a súlyt adni. Rikovics [József] felteszi a kérdést, van-e szükség munkástanácsra? Ha van, olyan tagokat kell választani, akik a dolgozókat képviselik, és a bizalom bennük lesz. Tiltakozik a 120-as lista ellen, az ő jelenlétében ilyet nem tárgyalt a munkástanács, viszont minden ülésen részt vett. Németh Imre a bunker esetről szól. Kijelenti, hogy a munkástanács nem adott utasítást Feketének vagy nek a kommunisták összeszedésére, és az csak az eset után jutott tudomására. Azt javasolja, hogy a munkástanács mondjon le, és legyen egészen új választás. Ezután több azonos értelmű, kisebb megjegyzés történt a munkástanácstagok részéről. Varga Sándor Lovass és Grichics et.-ak hozzászólására válaszolva kijelenti, hogy a sokat emlegetett 120-as lista valószínűleg az a 120 fő, akik az első napi tiltakozó táviratot aláírták. Ezt a listát a munkástanács sohasem tárgyalta, sohasem adta ki nak és Feketének, hogy ezeket szedjék össze. Ennek bizonyítására megemlíti, hogy ő maga is azok között szerepelt, akik ezt a bizonyos táviratot megszavazták. A munkástanácsban két ún. listáról tud. Az egyik az, amelyben az üzemi dolgozók vagy legalábbis a nagyhangúak egyes kommunista gazdasági vezetők leváltását követelték, a másik pedig, amit a rendőrség adott be a munkástanács részére azzal a megjegyzéssel, hogy a gyár dolgozói tegyék meg észrevételüket az akkor alakuló karhatalmisták egyes tagjai ellen, de alapos indoklással. Arra a megjegyzésre, hogy a munkástanács akkori vezetősége félrevezette a munkástanácstagokat a párttal szemben, ezt a maga részéről igaznak is tartja, de olyanformán, hogy Rácz Sándorral együtt a munkástanács mögött és tudta nélkül több ízben is tárgyalt a párttal a kibontakozás érdekében, amiért támadás is érte őket a munkástanács egyes tagjai részéről. A lakások elosztásával kapcsolatban - amelyben részt vett - megállapítja, hogy az önkényes beköltözések miatt történhettek hibák, azonban a tendencia az volt, hogy főleg sokgyermekes fizikai dolgozók, akik valóban rászorulnak, kapjanak lakásokat. Az információt legtöbb esetben a most is funkcionáló munkásellátási osztálytól kapták. A két felhozott konkrét esetre azt válaszolta, hogy Csigi hetedmagával kapta meg azt a lakást, amire már 3 év óta pályázott, és a gyár vezetősége még a múltban is neki ígérte. A
