Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)
Adatok a megtorláshoz
ezt olyan titkosan, szabadon választott szerv, a munkástanács útján teszi, amely már sokrétű összetételénél fogva is bírja a munkástömegek bizalmát. Ez az útja-módja annak, hogy a munkáshatalom, a néphatalom ne legyen többé üres frázis, tartalom nélküli szólam. A munkásság akkor érezheti valóban magáénak a gyárat, ha annak tiszta jövedelméből részesül is, ha beleszólhat a kereskedelmi szerződések megkötésébe, ha valóban a szeme előtt folynak a gyár ügyei. Egész sor olyan emelő, lendítő erő sorakozik fel már abban a rendelkezésben is, amely bizonyosan ösztönzőleg hat majd a termelés, a termelékenység növelésére, az önköltség csökkentésére. Az az önállóság, amelyről olyan sokat beszéltünk eddig, s amely valójában mindig elsikkadt a minisztériumi megkötöttségek bonyodalmában, a sok helyen egyes igazgatók kiskirálykodó, parancsolgató „módszereiben", most igazán kibontakozhat. A munkás valóban érdekelt lesz a termelésben, hiszen a tiszta jövedelem egy részét - hogy mennyit a jövedelemből, azt később kormányrendelet fogja szabályozni - valóban megkapja. Nem a gyűlölt, sok vitára, személyeskedésre, félreértésre okot adó prémiumrendszer alapján, hanem szorgalmas munkája eredményeként, mintegy a gyár „részvényese". A részvényest persze nem a szó kapitalista értelmében használjuk, hiszen szocializmust építünk, és nálunk a részvényjegy a valódi érték, a munka, a tudás, a hozzáértés. Ma még nem mérhető fel az az óriási változás, amely a munkástanácsok működésének az eredménye lesz. Hiszen a piackutatás, a gyártmányok fejlesztése, a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítése, megszilárdítása is új értelmet kap, ha ezeket a kérdéseket a munkástanácsok, az üzemi dolgozók legjobbjai veszik a kezükbe. Mégis, már most fel kell hívni a figyelmet a kormányrendelet hiányosságaira. Azt mondta a rendelet, hogy a munkástanácsok által hozott határozatokat az igazgató köteles végrehajtani, ha azok nem ellentétesek általános érvényű törvényekkel, törvényerejű rendeletekkel. Nem lenne semmi baj ezzel a kitétellel, ha nem lennénk „megáldva" egész sor olyan régi, rossz törvénnyel és rendelettel, amelyekkel a Rákosi-rezsim igyekezett gúzsba kötni az üzemek önállóságát, egészséges törekvéseit. Ezeket a rendelkezéseket sürgősen és egytől egyig felül kell vizsgálni, mert különben megfojtják a munkástanácsok működését. Egy ilyen átkos kiskapun be lehet terelni a posványba, a bürokrácia útvesztőjébe a legfrissebb, legjobb kezdeményezéseket is. Ezt pedig nem akarjuk, a munkástanácsok, a munkások sem akarják. Győrött abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a munkástanácsok a forradalom tüzében jöttek létre, és politikai kérdésekben is hallatták a szavukat. (A vagongyári munkástanács határozott, becsületes állásfoglalása akadályozta meg például az úgynevezett ellenkormány megalakítását.) De amint az üzemekbe visszatér az egészséges vérkeringés, a
