Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

Adatok a megtorláshoz

lentek ekkor már közölhették, hogy van remény a munka felvételére. A megjelentek között volt Kéri ügyész is, aki rendkívül alaposan és nyíltan rávilágított az elmúlt 12 év súlyos baklövéseire, és többek között azt mondta: Ébredjenek fel az oroszok, és nézzenek egy kicsit körül, és lássák meg, hogy mi a helyzet Magyarországon, de nemcsak Magyarországon, hanem a többi nyugati

113 népek között. Lássák meg, hogy a szovjet rendszer alapján álló kommunizmus ezekben az országokban nem tud meggyökerezni. Tekintettel arra, hogy ezeknek a nemzeteknek nemzeti sajátosságait és hagyományait semmibe sem veszik. Szigethy Attila egészen őszintén szintén feltárta a magyarság helyzetét minden félelem nélkül, és pontosan ugyanúgy, mint akár 15 nappal ezelőtt a nemzeti tanácsban. Nem félt semmit attól, hogy esetleg elviszik, és ezt ki is nyilvánította. Közölte, hogy ő nem kormányösszekötő, ő is csak egy egyszerű magyar ember, semmi pozícióval nem bír, és nem is akar már [pozícióban] lenni ebben a helyzetben. Felhívta a figyelmet arra, hogy aki az oroszoknak azt mondja, hogy az ország a jelenlegi felkelésben, ill. szabadságharcban nem egységes, és holmi fasizmusról beszél, az hazudik. Az este fél nyolcig tartó vita folyamán az oroszok végül is teljes mértékben igazat adtak a magyar ügy előadóinak, és egyetértettek velük. Szóba került pl. az, hogy a vagongyár, ill. Magyarország az oroszok felé olcsóbban szállított személyvagonokat, mint amennyiből elő tudta állítani, és ugyanakkor a lengyelekkel szemben ez nem áll fenn. Erre az oroszok figyelmeztettek arra, hogy a lengyelek soha nem harcoltak a németek oldalán, mint mi. A mieink erre megjegyezték, hogy viszont a jóvátételi hadisarcot már megfizettük, azon felül pedig nemzetek között csak egyenlőség alapján szabad a kereskedelemben tárgyalni. Az oroszok közölték, hogy az orosz munkások saját szájuktól vonják el a falatot, hogy a magyarokon segítsenek. Kérdezték, mi ezt nem tudjuk? Erre a mieink azt válaszolták, hogy nem. Ismét közölték, hogy ők kimennek Magyarországról, de előbb ismét legyen rend és munka. Mieink közölték, hogy sok olyan személy van, akik lényegében a nép ellenségei, de az oroszok felé jófiút játszanak, és egyre-másra jelentgetik fel a becsületes magyar dolgozókat, és sajnos az oroszok ezeknek hisznek. Ezen a téren is változást ígértek. A munkástanács ezután nyolc olyan személy ügyét tárgyalta, akikről köztudomású, hogy spiclik, ávóbesúgók, és a Rákosi-rendszer szekértolói voltak. A munkástanács megállapodott abban, hogy ezeket sem akarja kitenni az utcára, de tovább népnyúzó beosztásukban meg nem maradhat1,3 Értelemszerűen a Szovjetuniótól nyugatra fekvő.