Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

Adatok a megtorláshoz

77. Maros József naplója

91 1956. november 14. [...] Ma a vagongyári munkástanács ülésén a budapesti útjukról számoltak be a küldöttek. Elmondották, hogy ma még nagyon veszélyes az országúton való utazás. Számtalanszor igazoltatták őket oroszok, magyar katonák, valamint szabadságharcos csoportok, ez utóbbiak főleg ávósok után kutattak.

92 Budapesten a Margit hídon átérve a pesti oldalra, egy orosz ezredes vöröslő arccal állította le a kocsit, és a kocsira kitűzött magyar zászlót nyelénél fogva letörte és a sárba taposta. Ezt látták a budapestiek is, azonban senki sem tudott semmit sem csinálni a jelen lévő orosz harckocsi magatartása miatt. A Parlamentbe érve mindössze két magyar egyenruhás rendőrt láttak, egyébként az épületen kívül és belül mindenütt orosz katonák voltak. A Minisztertanács elé küldöttségünk nem jutott be. Áttanácsolták őket a szomszédos minisztériumi épületbe,

93 ahol az egyes küldöttségek már egykét nap óta várakoztak eredménytelenül. Csupán a pécsi bányászok küldöttsége tudott a Minisztertanácshoz bejutni, tekintettel arra, hogy ők már felvették a munkát, Többek között volt egy küldöttség, amely valamelyik vasútállomáson lévő hetven, vagonba zárt magyar férfi kiszabadítása érdekében jött. Beszélgetést a küldöttek csupán miniszteri titkárokkal folytathattak, és ezen beszélgetés nyomán az a kép alakult ki, hogy a Kádár-kormánytól többet várni, mint amit Kádár a rádióbeszédben elmondott, semmiképpen sem lehet. Úgy látszik, a Minisztertanácsnak majdnem mindegy, hogy Győrött, ül. a Dunántúlon felveszik-e a munkát vagy sem. Az a benyomása a küldötteknek, hogy a Kádár-kormány egyáltalán semmi önállósággal nem bír, és mindenben az történik, amit az oroszok diktálnak. A küldöttek feltették azt a kérdést, hogy mit gondolnak, vajon milyen tömeg áll a kormány mögött, ezt a kérdést a minisztériumi illetékesek válasz nélkül hagyták. Az összes követelések közül csupán a munkástanácsok önálló joghatáskörét ismerik el. Sztrájkjogot egyáltalán nem ismernek el. Egyébként ottlétük alkalmával a kora délutáni órában nagy tüntetés volt, mely alkalommal a budapesti nép Nagy Imrét követelte vissza. A sztrájkra biztatókat lefogják. Értesülésük szerint Diósgyőrben is áll a munka. Dunapentelén nem volt harc, azonban munka itt sincs.

94 Budapest népe nagy tömegekben kint van az utcán. Fegyelmezetten viselkednek, és önzetlenül igyekszenek a lakóházbizottságokba tömörülve a lakók élelmezését biztosítani. Az oroszok rabolnak, fosztogatnak. A Divatcsarnokot is az yi GYSML, GYMB., B. 743/1957, Maros József és társa pere. 92 Győrből 1956. november 6-7-én, majd november 12-én indultak küldöttségek Budapestre. Valószínű, hogy ávósok után kutató szabadságharcos egységekkel az első küldöttség találkozott csak. 93 A Földmüvelésügyi Minisztériumba. 94 Az értesüléssel ellentétben Dunapentelén a szovjetek csak komoly harcok árán tudták megtörni a helyi honvéd alakú lat és a felfegyverzett munkások ellenállását.