Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

A győri vagongyár munkástanácsa

számos meghatározó tagja: Polócz Jenő, Rácz Sándor, Sebők László, Varga Sándor stb. A munkástanács először november 2-i ülésén hozott határozatot az addig lefolytatott fegyelmi ügyekben. Miközben Lakatos Albert igazgatót felmentették állásából, a gyár másik két vezetőjét, Vadas József főmérnököt és Forgács Barnabás főkönyvelőt megerősítették tisztségükben. Mindössze három esetben hozott azonnali elbocsátást kimondó végzést a munkástanács: a MEO főosztály vezetőjével és két másik funkcionáriussal szemben, akik közül az egyiket azzal is vádolták, hogy az ávó besúgója volt.

15 Tíz további funkcionárius ügyében ekkor - ügyük további kivizsgálásának szükségessége miatt - nem hozott döntést a munkástanács, őket a fegyelmi eljárás idejére (illetményük további folyósítása mellett) felfüggesztették beosztásukból, egyben (személyes biztonságuk érdekében) kitiltották a gyár területéről. A fegyelmi vizsgálatokkal és határozatokkal az önkényes személyi leszámolások megakadályozásán túl a munkástanács biztosítani kívánta a folyamatos termelést, hiszen november 2-i határozatával egyúttal megerősítette beosztásában az összes többi vezetőt.

16 Miközben a munkástanács semmiképpen sem volt vádolható boszorkányüldözéssel, a funkcionáriusok elleni hajszával (sőt a dolgozók egy része a kommunisták mentésével vádolta meg), az október 29-én új vezetés alá rendelt, a honvédség készleteiből felfegyverzett és megerősített gyári őrség néhány alkalommal a törvényes kereteket áthágva lépett fel többekkel szemben. Az őrséget sem parancsnoka, László, aki korábban rendőrtiszt volt, sem Fekete József, aki az igazgatói tanács részéről felügyelte azt, nem tudta visszatartani törvénytelenségek elkövetésétől, sőt esetenként abban maguk is részt vettek. A legsúlyosabb túlkapásra október 30-án került sor, amikor az őrség két vagongyári pártfunkcionáriust, valamint egy ávós besúgónak tartott dolgozót vett őrizetbe. (Utóbbi ügyében a fegyelmi bizottság a fennmaradt iratok tanúsága szerint nem is folytatott eljárást, ellene tehát a dolgozók nem emeltek panaszt.) A dunántúli konferenciának, illetve Somogyvári Lajos (később még tárgyalandó) puccskísérletének a napja a győri forradalom leglázasabb napja volt, ez is közrejátszhatott az aznap a vagongyárban történtekben. A gyári bunkerbe zárt őrizeteseket „csuklóztatták", többször meg is ütötték, rúgták őket, egyikük kezéből evés közben kilőtték a tányért, a másik ételébe pedig cigarettacsikket dobtak, és kényszerítették, hogy azt megegye. Az ávós besúgónak (és zsidónak) tartott dolgozót levitték a Duna-partra, a gyár hajókikötőjéhez, ahol László kivégzéssel fenyegette őt. Késő este mindegyik foglyot átkísérték a rendőr15 Lásd kötetünkben a munkástanács 1956. november 2-i határozatait a 87. oldalon. 16 Lásd kötetünkben a munkástanács 1956. november 3-i, 46. sz. körözvényét a 91. oldalon.