Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 28/2006 (Győr, 2006)
GYŐR MÚLTJA - Székely Zoltán: Középkori képoszlopok Győrött
szomszédos osztrák területek közvetlen, ámde rövid hatósugarú hatásának nyomán jöttek létre. Az alább következő dolgozat természetesen nem vállalkozhat e kérdéskör megválaszolására, csupán egy apró adalékkal kívánja az eddigi ismereteket bővíteni, és ezáltal középkori képoszlopaink számát gyarapítani. Egyben arra is módszertani példa kíván lenni, hogy városaink képi ábrázolásainak a kutatásba való bevonása és az írott forrásokkal való együttes használata a szakrális kisemlékek történeti vizsgálatában is eredményesen alkalmazható. Az egykori, de mára már eltűnt szakrális kisemlékek feltérképezéséhez két forráscsoportot használhatunk. Egyrészt írott kútfőket, amelyek valamilyen szempontból megemlékeznek e monumentumokról. A magyarországi forrásadottságok közepette természetesen a legritkább esetben várható olyan kútfő, amely közvetlenül az adott emlékről szól, annak felállításáról vagy használatáról tudósít - bár végrendeletek esetében erre is lehet példa. A legtöbbször olyan iratokra vagyunk utalva, amelyek valamely egyéb téma kapcsán, pl. telekhatárok leírásakor szólnak szakrális kisemlékekről. E forrásoknak azonban nagy hátránya, hogy terminológiájuk nem konzekvens és így az említett monumentum azonosítása gyakorta problematikus. E kérdések tisztázásában nyújthatnak segítséget a képi ábrázolások, elsősorban a 15. század végétől elterjedő, topográfiailag is hitelességre törekvő metszetes városlátképek. A magyarországi viszonyok között azonban ez a műfaj is számos problémát rejt magában. A 16. század közepétől másfélszáz évre hadszíntérré váló országban a sokszorosított vedutákra nem volt igény, ezért a metszetes városképek szinte kizárólag külföldön, mindenekelőtt a nagy német kiadói központokban készültek. Ezt viszont az ábrázolások hitelessége sínylette meg: kevés volt az autentikus helyszíni felvétel, így a kiadók gyakorta arra kényszerültek, hogy leírások, katonai tervrajzok nyomán dolgozzanak, vagy korábbi előképeket alakítsanak át. Az imént vázolt problémák mindegyikével találkozhatunk azoknak a képi és szöveges információknak az értékelésekor, amelyek Győr későközépkori-koraújkori képoszlopaira utalnak. A 16. század második felében a török elleni végvárrendszer legfontosabb erődítményévé kiépített Győr városáról számtalan metszetes ábrázolás maradt fenn. Ezek közül azonban csupán egyetlenegy, a Georg Braun és Franz Hogenberg Civitates Orbis Terrarum című topográfiai sorozatának V. kötetében, 1597ben megjelent ábrázolás hasznosítható szempontunkból, mivel ezen egy képoszlopot is láthatunk. 2 A várostól északnyugatra, a Szigetnek nevezett faluban találjuk e képoszlopra emlékeztető objektumot: teste pillérszerűn kiképzett, azonban a kiszélesedő fülkével tagolt és sátortetőben végződő felső része aránytalanul megnyúlt. A monumentum körbekerített területen áll, a téglaégető telep szélén. A szépen kivitelezett rézmetszetet Georg Hoefnagel jegyezte, aki - miként az a képen elhelyezett egyik feliratból kiderül - az olasz Nicolo Angielini 1566ban készült pontos rajzának lekicsinyítésével készítette azt el. Mindazonáltal a veduta több ponton is zavaros, a Palatiumn&k nevezett Püspökvár ábrázolása teljesen hibás: mindez kételyeket támaszthat a többi részlet hitelességével kapcsolatban is. Pedig az előkép, amelyre Hoefnagel támaszkodott, bizalomra ad2 A metszetről a korábbi irodalommal: Székely 2003.
