Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 28/2006 (Győr, 2006)

GYŐR MÚLTJA - Horváth Richárd: Győr város hatóságának középkori oklevelei

püspöké, míg a Szentbenedek és Szentalbert/Szentadalbert negyedek a káptalant ismerték uruknak.

6 Ettől fogva az oklevelek is az új helyzetnek megfelelően beszélnek püspöki (episcopalis) és káptalani (capitularis) városrészekről. Külön értéke a közlendő iratoknak, hogy korunkra maradt Mátyásnak a káptalanhoz és a városhoz egyaránt intézett parancslevele (13. oki.). Maga az irattípus ugyan nem számít unikálisnak - gondoljunk csak a Bártfa vagy Sopron ép városi levéltáraiban szép számmal fennmaradt mandátumokra -, de Győrnek szólót eleddig nem ismert a kutatás. Igaz, hogy az összehasonlítás némiképp csalóka. Mert bár szabad királyi városaink (pl: Bártfa, Sopron) esetében valóban több száz, akár ezer kiadvánnyal számolhatunk, addig a Győrhöz hasonló jogállású városoktól közel azonos számban maradtak ránk oklevelek.

7 A középkori királyi és egyházi városrészek működéséről alig-alig tudunk valamit. Az 1271-es privilégiumban említett, majd Nagy Lajos által megerősített bíróválasztáson kívül lényegi információink mai napig sincsenek a városi hatóság tevékenységéről.

8 A káptalani terület működéséről is jóformán annyi ismeretes, hogy szintén rendelkeztek bíróválasztási joggal, aki - a prépost hozzájárulását követően - a városrész, valamint Bácsa meg Sárás birtokok ügyeit intézte.

9 A most közölt oklevelekről általánosságban elmondható, hogy a városbeli „polgárok" (püspöki-káptalani birtoklás esetében voltaképpen jobbágyok) közti adásvételeket vagy az evvel összefüggő pereket foglalják írásba. Ez a gyakorlat a 14. századi királyi városi, főképp pedig a későbbi földesúri, egyházi birtoklás keretei közt élő, mezővárosi oklevéladással mutat párhuzamot.

10 A jelek szerint - igaz, ez a nagy fokú iratpusztulásból is fakadhat - a 14. században, azaz a királyi városrész létének ideje alatt a püspöki és főleg a káptalani városrész hasonló tartalmú telek-adásvételeit még a káptalan előtt intézték. 1358-ból és 1397-ből legalábbis a későbbi káptalani és püspöki városrészek által kibocsátott oklevelekhez kísértetiesen hasonló kiadványokra bukkanhatunk.

11 A kérdés tisztázása feltétlenül további kutatásokat érdemelne. Az oklevelek kiadási módjáról általánosságban elmondható, hogy a középkori oklevelek közlésénél széles körben elfogadott módszert tekintettem meghatározónak.

12 Ettől jelentősebben csak egy-két esetben tértem el. Ezek közül Az itt elmondottak alapját Győr megye ezidáig töredékesen ismert, valójában egészében fennmaradt, 1518. évi rovásadó összeírása képezi. Kiadása: Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei 1318-1525. (A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Források, tanulmányok 1.) Győr, 2005. 1 34-137. 7 Pécstől nyolc, Nyitrától két, Komáromtól hat oklevelet ismerünk, de az érseki székhely Esztergomból is csak 73 kiadvány maradt korunkra. H A privilégium modern kiadása: Elenchus fontium históriáé urbanae, quam edendum curavit András Kubinyi, Volumen tertium, pars secunda, quam ediderunt Mónika Jánosi, Péter E. Kovács, József Köblös, István Tríngli. Budapest, 1997. 61-63. Megerősítése: Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai Levéltár, Diplomatikai Fényképgyú'jtemény (a továbbiakban: DL, illetve DF) DF 278067. 4 Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. (Győregyházmegye múltjából III.) Győr, 1938. 1 37. 10 Jó példa erre Pápa városa, ami előbb királyi, majd Garai-birtok volt. Solymosi László: Adatok Pápa város középkori történetéhez. In: Tanulmányok Pápa város történetéből 2. Szerk.: Hermann István. Pápa, 1996. 31-53. 11 1358: DL 69240. 1397: Hazai Okmánytár III. Kiadják: Nagy Imre-Páur Iván-Ráth Károly-Véghely Dezső. Győr, I 866. 25-256. 12 Legutóbbi összefoglalása: Tringli István: Középkori oklevelek kiadásának problémái. Fons 7. (2001) 740., valamint Szovák Kornél: Korreferátum Tringli István előadásához. Uo. 41-47.