Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 28/2006 (Győr, 2006)

C. Tóth Norbert: A Győr nemzetség szerepe a Győri Egyházmegye területén

gyék területének kialakításakor a várat Győr kezén hagyta és comes-ként a Rába-vidék elnevezésű terület élére állította,

6 amely magába foglalta Győr és Mosón megyéket. Erre többek között a következők utalnak: a mosoni vár birtokainak tekintélyes része Győr megyében fekszik, ugyanakkor a Győr nemzetség birtokainak többsége Mosón megyében volt. Az önálló Mosón megye valamikor a 11. század fordulóján jöhetett létre, még a főesperességek megszervezése előtt.

7 A korai bevándorlás mellett szól az is, hogy 1009-ben Szent István, amikor megalapította a pécsi püspökséget és elhatárolta az egyes püspökségek területeit, az oklevelet már Győr városában adta ki.

8 Ekkorra a vár már átvette első ispánjának nevét, ahogyan Hont, Doboka, Csanád és Szolnok megye is első ispánja nevét viseli.

9 A Győr nemzetség azonban biztosan nem Győr lovagtól ered, hanem testvérétől, talán Pattól. Ugyanis a zselicszentjakabi alapítólevélben Győr fia, Ottó csak rokonairól és unokaöccseiről tesz említést, fiúutódjáról nem. - Egyébként erre utalnak a krónikák is, amelyek Pattól származtatják a nemzetséget. A nemzetségről a 12/13. század fordulójáig csak elszórt adatokkal rendelkezünk: 1138-ban, amikor II. Vak Béla megerősítette és megadományozta az apja, Álmos herceg által alapított dömösi egyházat, a prépostság apátja [Győr nb.] Saul volt.

10 1142 előtt őt és Pat religius vir-t Béla király részegségében kiszolgáltatta az ellenségeiknek, akik megölték mindkettőjüket.

11 A század második feléből Sándor és Szerafin ispánokat ismerjük, akiknek vásárolt birtokuk Lébény, királyi kézre szállt vissza, mivel - valószínűleg - a III. Béla király és öccse Géza közti viszályban (1174-1177) az utóbbi oldalán álltak és ezért azt Béla elvette tőlük. A birtokot Imre király adta vissza a nemzetségnek.

12 A 12. század végén - az okleveles források gyarapodásával - hirtelen öt testvér bukkan fel a győri-mosoni-ág Ovári-alágából: Saul kalocsai érsek, Sándor comes, Mór mosoni, Csépán nádor soproni meg bácsi, és Pat nádor mosoni, pozsonyi és temesi ispán. Ok Imre királysága alatt és II. András uralkodásának első harmadában meghatározóan vettek részt a királyság irányításában. Méltóságviselésükre nem hatott ki az Imre és András közt zajló testvérháború, sőt a II. András-féle új berendezkedés egyik legfőbb hívei és haszonélvezői '' Györffy: Árpád-kori II. 568. 7 Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp., 1988. 266-267. K Diplomata Hungáriáé Antiquissima. Vol. I. 1000-1131. Edendo operi praefuit Georgius Györffy. Bp., 1992. 54. '' Györffy György: István király és műve. Bp., 1 977. (= Györffy: István király) 1 76. Vö. Legenda Sancti Gerhardi episcopi: Ab hac luce ciie urbs illa non vocabitur Morisena, sed urbs Chanadina. Pro eo, quocl inimicum meum interfecisti de medio eius, comes Ülius provincie eris ipsamque sub tytulo nominis tui tytulabis, provincia Chanadiensis vocetur usque in generationem. SRH II. 492. 10 Monumenta ecclesiae Strigoniensis, l-ll. Ed. Ferdinandus Knauz. Strigonii, 1 874-1 882. (= MES) I. 88. " SRH I. 452. Poch etSaul viros religiosos in ebrietate sua tradidit [sct. rex] in manus inimicorum suorum, qui absque causa interfecti sunt. - Vö. lohannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. II. Commentarü 1. Ab initiis usque ad annum 1301. Conposuit Elemér Mályusz adiuvante Julio Kristó. Bp., 1988. 458. 12 Georgius Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis, l-XI. Budae, 1829-1844. (= Fejér) Ml/1. 59. Alexanclri ef Seraphini comitum, ex quorum genere iamfati íidetes nostri descenderunt, quibus defunctis in regiam manum devoluta, a pluribus extraneis et successive, tum ex donatione regia, tum etiam emtionis titulo multis temporibus est possessa, postremo vero rursus in manum regiam devoluta ...