Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

A Legfelsőbb Bíróság első tárgyalási jegyzőkönyve 1958. március 19.

ellenzi. II. r. dr. Tóth István és III. r. dr. Csincsák Endre vádlottak védői által előterjesztett bizonyítás kiegészítési indítványoknak az elutasítását kéri. II. r. dr. Tóth István vádlott kéri tanúként kihallgatni Aradi Gyula és Horváth Antal megyei tanácsi alkalmazottakat. I. r. Berger Sándor vádlott Simon Istvánná és Szabó Józsefné tanúkénti kihallgatását kéri arra vonatkozóan, hogy Tihanyit nem vette házi őrizetbe és általában az októberi események alatt hogyan viselkedett Tihanyival szemben. I. r. Berger Sándor vádlott tanácsvezetői kérdésre előadja: semmiféle megbízó levelem nem volt. A BM épületbe az épület hátsó részén Kónya főhadnaggyal együtt mentem be. A BM épületéhez az üzem dolgozójával együtt mentem. A BM épületének ablakait egyes felbőszült személyek be akarták törni, de ezt sikerült nekünk megakadályozni. Senkivel nem beszéltem meg előre semmit. Az udvaron jelenlévő gépkocsivezetőt megkértem, hogy az egyik bántalmazott BM alkalmazottat vigye be a kórházba. A gépkocsivezetőt nem ismerem és a bántalmazott BM dolgozót sem. A sebesült kórházba szállítása után én haza mentem. A BM épületébe azért mentem vissza, mert hallottam arról: hogy a tömeg Tihanyit meg akarja lincselni, és én őt meg akartam menteni. Az épületet a későbbiek során Tihanyival együtt hagytuk el. Márfi külön távozott el. Megbízást senkitől nem kaptam. Szigethy Attilát október 29-én láttam először.

9 Népbírói kérdésre Berger Sándor vádlott előadja: a BM épületéből suhancok holmikat akartak kihozni, de ezt sikerült megakadályoznunk. Másodszor kizárólag azért mentem vissza az épületbe, mert tudtam, hogy a tömeg Tihanyit meg akarja lincselni és én őt meg akartam menteni. A gumiszobával kapcsolatosan megállapított elsőbírói tényállás teljes lehetetlenség. Egy négy-öt főből álló csoport civilben jött be az épületbe és ők keresték Tihanyit a gumiszoba miatt. Tihanyi ekkor megkérdezte az ott jelenlévő társaitól, hogy ők tudnak-e a gumiszobáról. A felelet egyhangúan az volt, hogy nem tudnak. Én ezután kimentem és közöltem a bejött csoporttal, hogy az épületben gumipince nincs és távozzanak el. A csoport tagjai ekkor arra hivatkoztak, hogy ők elő fogják állítani azt a személyt, aki letartóztatásban volt a gumipincében. A gumipincét kereső csoport tőlem nem kérdezte azt, hogy én ki vagyok. Ezután megkérdeztem tőlük, hogy nem arra alapítják-e a gumipince létezését, hogy az épület sokáig épült és huzamosabb ideig vizet szivattyúztak az épületből? Ezután előállították azt a személyt, aki állítólag tudott a gumipince hollétéről. Az épület előtt tartózkodó tömeg fel volt bőszülve. Senki más, mint Tihanyi nem volt lenn a celláknál és ott őt senki nem bántotta. A gumipincéről tudó gyerek később belátta, hogy valóban nincs gumipince az épületbe, mert a pince létezésére alapot adó kongás építkezési és műszaki hibából eredt. Ezután azt mondtam a gyereknek, hogy menjen ki és mondja meg tömegnek, hogy az épületben nincsen gumipince. A gyerek ezután kiment és kijelentette a tömeg előtt, hogy nincs gumipince a BM épületében.